Századok – 1988
Történeti irodalom - Gündisch Gustav: Aus Geschichte und Kultur der Siebenbürger Sachsen (Ism.: Fügedi Erik) 723/IV
723 TÖRTÉNETI IRODALOM támpontot e téren az utóbbi évtizedek tudományos irodalmában. Hasonlóan idézhetnénk a politikai kameralizmus, ill. a leíró államstatisztika szerepéhez kapcsolódó közjogtörténeti előzményeket. A Deák „Adalék"-át láttató „Utószó és jegyzetek" persze még így is módfelett instruktiv a módszeres jogi historizmust képviselők számára. így pl. a magyar rendi közjog kialakulásának útjait keresve, a csaknem azonos tartalmú 17. századi koronázási hitleveleket, ill. az azokban kifejeződő közjogi biztosítékokat idézi fel ez a vizsgálódás igen meggyőzően. Nem véletlen tehát, hogy az 1681. évi soproni országgyűlés és számtalan későbbi rendi gyűlési határozat is ezekkel a vívmányokkal kapcsolta össze a megszerzett kiváltságok védelmét. Még izgalmasabb kérdés persze, hogy ez a sajátosan közép-kelet-európai jellegű rendi alkotmányosság metamorfózisa mikor és mi módon zajlott le. Deák „Adalék"-ait is számba véve, jó fél évszázaddal a 48-as átalakulások előtti időkbe nyúlik feltehetően vissza ez az átlényegülés, amely végül is a kontinens érintett régiójában számos nemzetnek kínálta fel azt a modus vivendit, amely a liberális nemességnek is helyet adott a modern alkotmányos államberendezkedés megteremtésében. Tehette ezt a birtokos elem főként a polgárosult nemzeti értelmiséggel karöltve, ill. a félúton megtorpant forradalmak után a dinasztikus hatalmakkal kiegyezve, miután a modern alkotmányosság egynémely életképes elemét már 48 előtt kitermelte a rendi konstitucionalizmus keretei között. A magyar közjogtudomány klasszikus alkotása ennek a bonyolult történelmi jelenségnek a jobb megértéséhez szolgáhat eszközül. Remélhető, hogy a sorozat következő kötetei is hasonlóan szerencsés kiválasztást példáznak majd. Horváth Pál GUSTA V GÜNDISCH AUS GESCHICHTE UND KULTUR DER SIEBENBÜRGER SACHSEN (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens 14) Böhlau, Köln-Wien 1987, XI. 468 1. AZ ERDÉLYI SZÁSZOK TÖRTÉNETÉBŐL ÉS KULTÚRÁJÁBÓL 1987. szeptember 15-én az erdélyi szászok hosszú évtizedeken át Erdélyben vezető történésze, a ma a Német Szövetségi Köztársaságban élő Gustav Gündisch betöltötte 80. életévét. Az örvendetes és kiemelkedő évforduló megünneplésének német területen már nemzedékek óta a tanítványok, tisztelők és barátok által írt Festschrift a maradandó formája, s aki a kötetet kezébe veszi, örömmel állapíthatja meg, hogy a Nyugat-Németországban működő j„Erdélyi helyismereti munkaközösség" vezetősége nem ezt a formát választotta. Az ilyen emlékkönyvek ugyan legtöbbször fontos tanulmányokat tartalmaznak, de bibliográfia és az új eredmények nyilvántartása szempontjából kemény feladatot jelentenek; ahány szerző, annyi érdeklődési és kutatási terület, s ha az ünnepelt több kérdésben ért el kiemelkedő eredményeket, már inkább csak sejteni lehet, hogy mit tartalmaz a kötet az ünnepelt kötelező bibliográfiájánál és a tabula gratulatoria-n kívül. Ehelyett a munkaközösség Gündisch 25 tanulmányát és hat megemlékezését reprinteltette és foglalta össze egy kötetbe, a gyűjteményt a szerző és a munkaközösség rövid előszavával, személy- és helynév-mutatóval egészítve ki. Gündisch az 1926/27. tanévben kezdte meg tanulmányait a bukaresti egyetemen, majd Bécsben, ott is fejezte be az Institut für österreichische Geschichtsforschung-ban, ahol annyi kitűnő történészt képeztek ki Kelet-Közép-Európából. Ott szerzett bölcsészdoktori diplomát 1932-ben. Alapos képzést kapott, de azt is el kell mondani, hogy tanulmányai nagy területet fogtak át, a bécsi múzeumokban éremtannal is foglalkozott. Ezek az évek minden szempontból döntőek lehettek: itt is nősült, annak a Ludwig Bittnernek ugyancsak bölcsészdoktori fokozattal rendelkező lányát vette feleségül, aki a Staatsarchiv főigazgatójaként és a nagy levéltári leltár kiadójaként szerzett magának nagy nevet és az egész európai levéltárügyben hatalmas tekintélyt. Nem csoda, hogy otthon nagy örömmel fogadták Gündischt, 1934-ben a Bruckenthal Múzeum segédőreként kezdte el pályáját, három év múlva a Szász Nemzeti Levéltár vezetője volt. Ezért a vezető állásért keményen meg kellett dolgoznia, a F. Zimmermann és C. Werner által megindított, de a 3. kötetnél (1902) elakadt, minden magyar
