Századok – 1988

Történeti irodalom - Frey Linda and Marscha: A Question of Empire: Leopold I. and the war of Spanisch Succession (Ism.: Németh Györgyi) 712/IV

712 TÖRTÉNETI IRODALOM németet. A Pannónia-kűt a délkelet-európai népek békés együttélésének és testvériségének beszédes szimbóluma. Ugyanezt az eszmét szolgálja a történettudomány eszközeivel a ritka szép kiállítású és páratlan gazdagságú Die Donauschwaben с. katalógus. Bellér Béla LINDA AND MARSHA FREY A QUESTION OF EMPIRE: LEOPOLD I AND THE WAR OF SPANISH SUCCESSION, 1701-1705 East European Monographs, No. 146., Boulder. Distributed by Columbia University Press, New York, 1983. IX, 165 1. A BIRODALOM UGYE: I. LIPÖT ÉS A SPANYOL ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ 1701-1705 KÖZÖTT A Habsburg-birodalom története - fó'ként a 19. század politikai eseményei s a Monarchia felbomlásának okai és körülményei - már hosszú idő óta kedvelt kutatási területe a történészeknek, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Angliában is. Linda és Marsha Frey ezúttal a dunai monarchia történetének egy korábbi időszakára fordított figyelmet. Könyvükben a spanyol örökösödési háború első szakaszát vizsgálják, középpontba L Lipót politikai törekvéseit állítva. Elmélyült érdeklődésüket jelzi, hogy a témát különféle aspektusból már számos előtanulmányban feldolgozták, melyek egyesült államokbeli és kanadai folyóiratokban jelentek meg. A szerzők művükben mindenekelőtt azt szeretnék bizonyítani, hogy Lipót nem az a habozó, határozatlan uralkodó volt, mint amilyennek a történeti irodalomban gyakorta leírták. XIV. Lajos méltó ellenfelének tartják, akinek a birodalom egészére vonatkozó uralkodási elvei hűen tükröződtek a spanyol örökösödési háború során hozott katonai és diplomáciai döntéseiben. A spanyol örökösödési háború történetének tárgyalását II. Károly végrendeletének bemutatásával kezdik, amely szerint a spanyol trón örököse XIV. Lajos unokája, Fülöp. A Napkirály, aki úgy vélte, semmiféleképpen sem kerülheti el a fegyveres összeütközést Lipóttal, elfogadta Károly végakaratát, mely kedvezőbbnek tűnt számára, mintha a korábbi felosztási tervekhez ragaszkodik. A gyakran „idegesítően határozatlan ' Lipót ebben a kérdésben megingathatatlannak bizonyult. Fiaival, Józseffel és Károllyal együtt a háború mellé állt, hogy visszaszerezzék a dinasztia törvényesnek tekintett örökségét. Itáliában indították meg a harcot, mert úgy gondolták, hogy onnan könnyen hatalmukba keríthetik a spanyol birodalom többi részét is. Ausztria ebben a küzdelemben nem maradt egyedül, a tengeri hatalmak, Anglia és az Egyesült Tartományok, azaz Hollandia támogatta, melyekkel 1701 szeptemberében kötötte meg a szövetséget. Csatlakozott a szövetséghez III. Frigyes, Brandenburg-Poroszország uralkodója is, akit Lipót már egy korábbi szerződéssel megnyert Ausztria ügyének. E szerződés Linda és Marsha Frey szerint Lipót egyik legnagyobb diplomáciai győzelmét jelentette, mivel Poroszország területi adottságainál fogva kulcshelyzetet foglalt el mind a spanyol örökösödési háborút, mind az északi háborút tekintve. Anglia, Hollandia és Ausztria szövetsége azonban nem volt szilárd. A háború előrehaladtával hamarosan megmutatkozott, hogy a szövetségesek célkitűzései egymással alapvetően összeegyeztethetetlenek. Anglia elsősorban nem azért lépett be a háborúba, s nem azért szorgalmazta a szövetség megteremtését, hogy Lipót követeléseit támogassa, hanem azért, hogy megvédje saját európai és tengerentúli kereskedelmi érdekeit, biztonságát s a protestáns trónöröklést. Hollandia szintén aggódott kereskedelmi jogaiért, de a háborúba főként a spanyol Németalföld határán Franciaország ellen emelt eró'dítményrendszerének elvesztése kényszerítette. Lipót célja pedig mindvégig az maradt, hogy kisebbik fia. Károly számára biztosítsa a spanyol örökséget. A szövetségesek viszonyát tovább rontotta, hogy a tengeri hatalmak előítélettel viseltettek Ausztria iránt. Saját értékeik, mindenekelőtt a nagyra tartott szabadság alapján alakították ki Ausztria közképét (image-ét), s folytonosan kritizálták