Századok – 1988

Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV

VITA OVJ hivatalos kibocsátású érméi sorába kell iktatni úgy, hogy a Dbg. 1706/a. után, de a CNH. I. l.előtt készült (97-98.) 5.GI könyve a magyar pénzverés kezdeteinek eddigi legrészletesebb, átfogó igénnyel készült monográfiája, s egyben az első kísérlet arra, hogy a Dbg. 1706/a., a CNH. I. 7. és a CNH. I. 1. mint magyar veret, I. István pénze álljon elénk. Amint az a fentiekből kiderült, lényegében véve osztom GI-nek a Dbg. 1706/a.-ra vonatkozó nézeteit. Kritikai megjegyzéseim az érmekép részleteire vonatkoztak, s nem is csupán GI-vel bocsátkoztam vitába. A CNH. I. 7. hitelességét GI meggyőzőnek látszó gondolatmenete ellenére — véleményem szerint - még jobban alá kellene támasztani, hiszen érvelése gyenge alapokra (az érmeképek szerkesztett, hibátlan rajza; a verőtövek poncolt (?) s nem vésett technikája; a Dbg. 1706/a. és a CNH. I. 1. általa feltételezett kibocsátási ideje közötti egy-két évtizednyi űr kitöltésének vágya) épül. Talán nem véletlen ugyanis, hogy a Kárpát-medencében a CNH. I. 1. sír- és kincsleletekben egyaránt gyakori, s ugyanezt állíthatjuk a Dbg. 1706/a.-ról is a külföldi példányai mennyiségével összevetve, viszont a CNH. I. 7.-nek innét mindössze két szórványlelete ismert (egy-egy érme a Magyar Nemzeti Múzeumban és a debreceni Déri Múzeumban). A korabeli temetőkből egyetlen darab sem került elő, s a további hat példánya észak-európai kincsleletben látott napvilágot. Amint azt GI részletesen bemutatta, korábban is voltak már a CNH. I. 1. késői, I. István trónraléptét követő időtől elszakított indítását valló elméletek (29-33, 94-96.), de ezek esemény- és gazdaságtörténeti érveit a magyar kutatás egyhangúlag elutasította.78 GI más koncepcióra építve, igen széles és újszerű bizonyító anyaggal dolgozott, s eredményeit logikusan felépített rendszerben összegezte. A CNH. I. 1. késői, 1020 táján történt kezdeti kibocsátását feltételező elméletét az általa feltárt és használt módszereken túl, másokkal sem jobban bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Ellenvetéseim azonban elméletének mindhárom pillérét — a régészeti temetőelemzéseket, a külföldi kincsleletek felhasználhatóságát, s Györffy Györgynek a füstpénzre vonatkozó nézeteit — érintették, s együttesen kezelve figyelmen kívül nehezen hagyhatók. Mivel GI könyvének első fejezetében éppen azt igyekezett bizonyítani, hogy a 10. század végére „a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés megteremtette az önálló pénzverés feltételeit" (25.) Magyarországon, akkor ez a pénzverés mintegy 1000 és 1020 között csak a Dbg. 1706/a. és talán a CNH. 1. 7. típusok igencsak kis mennyiségű kibocsátásában valósult volna meg, pénzforgalom, s annak hatásai nélkül! Ellenvetéseim nyomán azonban úgy látom, hogy jelenleg nincs kellően bizonyított érve azon korábbi álláspont megváltoztatására, miszerint I. István a CNH. I. 1. obolust már közvetlenül trónralépése, után - akár a Dbg. 1706/a.-val együtt, vagy azt azonnal követve - veretni kezdte. "Christian Turnwald a Dbg. 1305-1307. típusú utánvereteket 1010-ГОТ5 faján keszített, hiteles magyar érméknek tekintette. Szerinte I. István csak 1022 körül szilárdította meg hatalmát az országban, s csak 1025 után kezdte veretni a CNH. I. l.-et (30-31.). Jozef Hlinka is csatlakozott az utóbbi keltezéshez, mert úgy vélekedett, hogy a felvidéki ezüstlelőhelyek csak 1025 után jutottak I. István kezére (32.). Ugyanakkor a korábbi idők szűkre korlátozódó forgalmú denáraként, azaz I. István első vereteként, Vera Hätz nyomán a bosarvei utánveret mellett foglaltak állást.