Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
VITA 683 más, gazdasági oka volt." (54.). Ez az összegzés átvezet megjegyzéseim második kérdésköréhez. 3. Lényegesen kibővítve jelent meg a disszertáció megfelelő részéhez képest GI könyvének az időrendi kérdéseket tárgyaló fejezete (56-93.). A bővülés a Majs—Udvari rétek (Baranya m.) és Magyarhomorog-Kónyadomb (Hajdú-Bihar m.) lelőhelyü 10-12. századi magyar köznépi temetők elemzésében, az általa vizsgált külföldi kincsleletek számának 95-ről 145-re való növelésében, valamint a fejezet összefoglalásában jelentkezett. Megjegyzéseim GI keltezési rendszerének három összetevőjét: a 10-11. századi magyar köznépi temetők relatív kronológiai elemzését, a külföldi kincsleletek időrendi áttekintését és Györffy György adótörténeti meggondolásait veszik sorra. 3.1. A Dbg. 1706/a. magyar veretnek elismerése felvetette a CNH. I. l-hez,4 9 " azaz Szent István király korábban első veretének tartott obulusához való viszonyának kérdését. Mivel e két pénz egymásutániságát numizmatikai módszerekkel jelenleg nem lehet eldönteni, GI régészeti eljárást dolgozott ki: a temetőtérképekre bejelölt érmés sírok helyzetéből következtetett a pénzek földbekerülésének kronológiájára, s ebből a CNH. I. 1. esetében még a verési idő meghatározására is. Módszere a disszertáció óta lényegében nem változott, jóllehet régészeti ellenvetéseimet időközben már megfogalmaztam.50 Mindössze egy mondattal GI is igyekezett véleményén finomítani, amikor azt írta, hogy „távolról sem kívánjuk azt állítani, hogy mivel kimutathatóan István uralkodásának végén kerültek sírba a pénzek, ezért István uralkodásának vége előtt nem készültek István-obolusok" (69.). E kijelentés általános érvényével is vitatkozni lehet, ezért a kérdést még egyszer át kell tekinteni. A temetőelemzések vizsgálatában GI azon megállapításából indulhatunk ki, hogy a 10-11. században az érmék díszként, ékszerként vagy halotti obolusként kerülhettek sírba (56-57.). A 10. században díszként használt érmék eltemetett, s az utóbbi másfél évszázadban napvilágot látott példányai többségét a 10. század vége előtt már a földbe áshatták, ezért témánk szempontjából figyelmen kívül hagyhatók. Lehetséges, hogy az arab, bizánci és nyugat-európai pénzek díszként használatának gyakorlatát a földfelszínen gyűjtött római érmék hasonló alkalmazása mentette át a 10. század utolsó harmadától a 11. század elejéig,51 s e folyamatos lappangást követően már magyar vereteket is temettek el átlyukasztva, tehát díszként. A folyamatosságot csak sejteni lehet az általam összegyűjtött leletanyag alapján,52 amelyben egyébként egy erőteljes változás nyomai megfigyelhetők (1. táblázat). Eszerint a nyugat-európai, arab és bizánci érméket elsősorban a férfiak, sőt inkább a fegyverrel is eltemetett férfiak használták ruha- vagy lószerszámdíszként. Ez a gyakorlat később a nyakba, gyöngyfűzérbe akasztott érme viseletére változott, de római pénzt ilyen felhasználásban fegyveres férfisírban már nem találtunk, magyar érme pedig már 4 »a Réthy László: Corpus Nummorum Hungáriáé. I. Budapest 1899. >° Kovács 1975, 257-262. "Részletesen: László Kovács: Die Münzen der ungarischen Landnahmezeit. Archäologische Studien über die arabischen, byzantinischen, westeuropäischen und römischen Münzen des Karpatenbeckens im 10. Jahrhundert. Budapest 1983. Kézirat. FontArchHung előkészületben (a továbbiakban: Kovács 1983). 52 Kovács 1983 alapján. Az átlyukasztott magyar pénzek régészeti adatai: Kovács 1988, 57. jegyzet.
