Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
680 VITA lenyúló Jézus Krisztus a vértanúság koronáját helyezi a szent fejére.3 1 A magyar királyi lándzsa zászlós mivoltára forrásutalás egyébként nincsen, s az ábrázolás lándzsája és zászlaja közötti fontossági sorrend kérdését a Dbg. 1706/a. körirata amúgy is eldönti: ezen ugyanis nem VEXILLUM REGIS, hanem LANCE A REGIS áll! Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a palástra a királyi jelvényeket hímző kezek a lándzsa jelentőségének csorbítása nélkül hagyhatták el, talán kompozíciós nehézségek miatt, a nyeléről a zászlót. Ha tehát a magyar király lándzsajelvénye all. század elején zászlós, vagy csupasz nyelű szárnyaslándzsa volt, akkor ismételten felmerül a Magyarországra kerülésének kérdése, hiszen a németek szent lándzsája (lancea sacra, lancea Sancti Mauricii), valamint annak korabeli bronzból öntött, s Krakkóban máig megőrzött másolata ugyanebbe a típusba tartozik. A típus egyezése önmagában még nem jelentene kapcsolatot az említett jelvények között, mert a szárnyaslándzsa ekkor egész Nyugat- és Észak-Európában használatban volt, de bizonyos forrásadatok összevetésével alátámaszható. Korábbi idevágó munkám adatait összefoglalva felvethető, hogy a három azonos nevű császár közül valószínűleg III. Ottó — hasonlóan mint 1000-ben Vitéz Boleszó lengyel hercegnek is — Szent Istvánnak szintén eljuttatta a német szent lándzsa másolatát, Krisztus keresztjének a pengéjébe foglalt szögereklyéjével együtt. Császári ajándék minősége egyedül Ademarus Cabannensis (11035) krónikája 12. századinak tartott interpolációjában maradt ránk. Ez a forrásrészlet nagyon ellentmondásos; Györffy György meggyőzően mutatta ki, hogy van benne téves, igaz és ellenőrizhetetlen adat egyaránt.32 Vizsgálatai nyomán kizárta, hogy Géza nagyfejedelem és a kortárs I. vagy II. Ottó között személyes találkozó létrejöhetett, s így Gézának a császár keresztapaságával történt megkeresztelésére és a lándzsa átadására nem kerülhetett sor.3 3 Györffy György szerint István fejedelem Ш. Ottó támogatásával, de II. Szilveszter pápától kapta a koronát és áldást, amit Anasztáz (Astrik) apát hozott el Rómából, s az 1002-ben kelt pannonhalmi alapítólevélben említett „megerősítése" az ugyancsak a pápa küldötte zászlós lándzsával történhetett.3 4 Ez a zászlós lándzsa „Róma zászlaját" jelképezte, s ez „Volt a többlet, ami István királyt a császártól nem függő szuverén uralkodóvá tette. E zászlós lándzsa messze többet jelentett a III. Ottó által a lengyel fejedelemnek átadott Szent Móric-lándzsa utánzatánál, mely Boleszló hűbéres viszonyán nem változtatott".35 Véleménye szerint mindezt megerősíti a lándzsa és a korona sorsának utolsó ismert fordulata: „az a tény, hogy III. Henrik a magyar királyok felségjelvényeit a pápának adta, reálisan csak azzal magyarázható, hogy ezek a jelvények a pápától eredtek."36 Györffy György a lándzsa alakjának nem tulajdonított nagy fontosságot, hiszen még a Dbg. 1706/a. dénár és a palást 31 JÍH Maiin: Maierei und Plastik der Romanik. In: Romanik in Böhmen. Hrsg. von E. Bachmann. München 1977, 141, és IV. tábla a 128-129. old. között. A képre Kovács Éva hívta fel a figyelmemet, szívességét ezúton is megköszönöm. 3 2 Keveredik benne az augsburgi, querfurti és sankt-galleni Brúnó személye és tevékenysége, nincs elkülönítve a három Ottó császár közül a keresztnév választó és lándzsaadományozó. Ugyanakkor valós adat Géza fiának, Vajknak István névre keresztelése, és utóbbi feleségének, mint Henrik császár nővérének említése: Györffy 1977, 70, 75-76; uő. 1984, 729. 33 Györffy 1977,76. 34 Györffy 1977, 140, 144-147;uő. 1984, 761-763. 3S Györffy 1977, 156,522. '3 6 Györffy 1977, 144.
