Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
FIGYELŐ 671 nyereséggel adhatta tovább. Két irányban hasznot hajtó kereskedelmi tevékenységét kiegészíthette azzal, hogy a fizetési eszközök egyikéből is árut csinált. Nürnberg magyar dénárt kitiltó tanácsi határozata hivatkozott a pénzbecsőrök állítására, miszerint az „Ungerlein" „belső értékét" tekintve a krajcár felének sem felelt meg. Véleményük szűkkeblűnek tűnik, ugyanis Lipót 1674. évi leirata szerint 1 krajcárt 2 dénárban kellett számítani,"1 illetve a rendelkezésnél többet mond a hazai gyakorlat, a már említett tény, hogy a 15 krajcárosokat 30 dénárban fogadták el a Dunántúlon. Ha az ausztriai, illetve nyugat-magyarországi tallérkurzus nyomán vetjük össze a két pénz értékét, akkor a dénár számára ennél kedvezőbb arányt kapunk, mert Ausztriában 1676—1682 között 1 tallér árfolyama 102 krajcár,4 2 Pozsonyban pedig 165 dénár volt,43 azaz ebben az összefüggésben 1 krajcár 1,62 dénárral egyenlő. A két váltópénz egymáshoz viszonyított értékét pontosabban csak akkor adhatnánk meg, ha ismernénk ezüsttartalmukat, az 1659 után vert dénárok finomsági vizsgálatát azonban még nem végezték el.44 Végső soron Nürnberg tanácsa nem is azért próbálta kitiltatni a magyar dénárt a pénzforgalomból, mert az eleve rossz pénz volt, hanem azért, mert csalárd módon krajcárként akartak túladni rajta azok, akik becsempészték a városba. Az 1678. évi nürnbergi határozat sikertelenek bizonyult. Lehetséges, hogy a város territóriumán belül sem jutott el a tilalom híre mindenkihez, illetve a lakosság egy része nem tarthatta értéktelen váltópénznek a dénárt, sőt megőrzésére törekedett, esetenként el is rejtette. Idővel így került az éremleletekből múzeumi gyűjteménybe néhány „Ungerlein", ezt példázza az 1676. évi körmöci dénár mellékelt — erősen nagyított - fényképe a Germanisches Nationalmuseum kollekciójából (Id. 669.1. 2. ábra).45 Mint tárgyi bizonyíték, ez a veret áll időben a legközelebb az idézett szenátusi végzéshez. Nürnberg 1678. évi rendeletének sikertelenségét bizonyítandó az éremleleteknél nagyobb súllyal esik latba az a tény, hogy a birodalmi város 1679-ben egy 1621. évi lengyel garas,4 6 illetve egy 1679. évi IV Pfennig társaságában „Creutzer" néven — elkobzás terhe mellett - újfent megkísérelte a magyar dénár kitiltását.4 7 41 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. Eger 1891. III. 417. 4 3 Geyer-Pribram: 76. 43 Stefan Kazimir: Vyvoj reálnej hodnoty drobnych striebornych mincí na Slovensku v rokoch 1526-1711. Numismaticky sborník VIII. Praha 1964. 190. 44 Bodor Imre: Magyarország aprópénzei a XVII. század második felében. Numizmatikai Közlöny LXXII-LXXIII. (1973-1974) 65. Megjegyzendő', hogy a szakszerű finomsági vizsgálatból bizonyosan fény derülne arra, átment-e a gyakorlatba a rendek 1659. évi végzése, mely szerint a körmöci apró pénzt „. . . a bécsi garasok finomságához és értékéhez.. ."lalkalmazkodva kellett volna verni. Vö.: 31. jegyzet, illetve az 1662. évi országgyűlés 48. törvénycikke. Magyar Törvénytár 252-253. 4'Germanisches Nationalmuseum Nürnberg, Münzkabinett N. 18159. Ez alkalommal is köszönetet mondok a felvétel közlésének engedélyezéséért. 46Marian Gumowski: Handbuch der polnischen Münzkunde. Reprint, Graz 1960. 135. No 1324. 4'Stadtarchiv Nürnberg, A 6 Mandate 1679. Sept. 6. Feltehetően e téves minősítés nyomán került bele krajcárként a magyar dénár a nürnbergi pénzrendeletekről készült első áttekintésbe: „1678 d. 28. Maii. Verbottene Ungarische Kreuzer betr. Fol. pat." Bibliotheca Norica Williana, oder kritisches Verzeichnis aller Schriften, welche die Stadt Nürnberg angehen, . . . bearbeitet Georg Andreas Will. Altdorf 177«. 1/1. 193.
