Századok – 1988

Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV

FIGYELŐ 665 éremleletek tanúsága szerint a vagyongyűjtésben is szerepet kapott. Az értékes aranyforintok és a pénzforgalomban növekvő jelentőségű tallérok mellett a dénárokat ugyancsak elfogadták az adók befizetésekor. S mivel igen sokat vertek belőlük, az 1571-1580 közötti évtizedben átlagosan csaknem 17 milliót évente,7 nem meglepő, hogy 1582— 1583-ban több mint 100 000 magyar dénárt számláltak össze az Oszmán Birodalom bevételei8

között. Ez az összeg, bár önmagában tisztes summára rúgott, még cseppnek is alig nevezhető a tengerben, amennyiben az utóbbit a török költségvetéssel azonosítjuk. Említést csak azért érdemel, mert a magyar dénár a török adóösszeírásokba is „pénz"9 néven került bele. Nyilván azért, mert a dénár a tallérral együtt hosszú ideig tekintélyes szerepet játszott a török uralom alatti területek pénzforgalmában.1

0 Az osztrák örökös tartományokban szintén ismert volt a magyar dénár, olyannyira, hogy a kitiltására tett kísérletek sem jártak sikerrel a 16. század második felében.11 Alsó-Ausztriában pedig 1628-ban uralkodói rendelet tette kötelezővé elfogadásukat a fizetési összegek egyharmadáig.1

2

Ez utóbbi rendelkezés azt jelzi, hogy Ausztriában a 17. század első felében sem volt szívesen látott vendég a magyar dénár. A magyar rendek a 17. században többször is szorgalmazták, hogy a dénárt a hazaival azonos értékben fogadják el az osztrák örökös tartományokban.1

3 ''Stefan Kazimir-Jozef H lin/ça: Kremnicka mincovfía 1328-1978. Vydavatel'stvo Osveta, Kremnica 1978. 348. (Továbbiakban: Kazimir-Hlinka) 8Halil Sahillioglu: The role of international monetary and metal movements in Ottoman monetary history 1300-1750. Precious Metals in the Later Medieval and Early Modern Worlds. Edited by J. F. Richards. Carolina Academic Press, 1983. 299. (Továbbiakban: Sahillioglu:) 9Fekete Lajos-Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 528., 655. passim; illetve: „In the Balkans, particularly in provinces near the border, tax collectors encountered difficulties in finding akse. They complained that the people did not have any money but the penz and the gurus. " Sahillioglu: 283. Hegyi Klára: A török hódoltság és pénzforgalma. Numizmatikai Közlöny LXXXVI-LXXXVII. (1987-1988). 77-84. 10

Vuk Vinaver: Pregled istorije novca u jugoslovenskim zemljama (XVI-XVIII vek). Izdane Istorijskog Instituta, Beograd 1970. 19., 75., 104. Az eddig előkerült éremletek szintén azt bizonyítják, hogy a török váltópénz - az akcse - a dénárhoz képest alárendelt szerepet játszott a hódoltság pénzforgalmában. A legfrisebb publikációk közül a 2912 db pénzt tartalmazó igari lelet is megerősíti ezt; anyaga valószínűleg a tizenöt éves háború elején került a földbe. V. Székely György leletfeldolgozása a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményéből. Numizmatikai Közlöny LXXXII-LXXXIII. évfolyam (1983-1984) 121. A dénár elterjedtségét a Konstantinápolyból Erdélybe igyekvő francia utazó feljegyzése is megerősíti. Ruszét követő dunai átkelése után írta: „Innentől kezdve az akcse nincs forgalomban, helyette olyan pénzt használnak Magyarországon, amelyen Szűz Mária képe látható, . . ." Pierre Lescalopier utazása Erdélyben (1574). Közreadja В end a Kálmán és Tardy Lajos. Európa Könyvkiadó - Helikon Kiadó 1982. 59. Nyilván nem véletlenül verette váltópénzét a magyar dénár mintájára 1562-ben és 1563-ban Johannes Heraclides moldvai despota. Demetrius Alexander Sturdza: Uebersicht der Münzen und Medaillon des Fürstenthums Romanien (Moldau und Walachei). Wien 1874. 38-39. 11

Huszár: CNH. III/I. 30. 12Huszár: CNH. III/I. 38. "Magyar Törvénytár. 1608-1657. közötti törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Budapest 1900. 1608. évi (koronázás utáni) 10. törvénycikk, illetve az 1655. évi 80. törvénycikk. 28-30. és a 632-633. (Továbbiakban: Magyar Törvénytár:)