Századok – 1988

Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV

666 FIGYELŐ Miközben a Királyi Magyarországon a 16—17. században panaszáradat zúgott a lengyel pénzek beáramlása miatt,1

4

hazánkból nemcsak az aranyforintot és a tallért vitték ki a Lengyel Királyságba, hanem a magyar dénárok egy része is odajutott. Lengyelországban azután részben a helyi pénzforgalmat tették változatosabbá, nagyobbrészt pedig viszonylag magas ezüsttartalmuk miatt olvasztótégelyekbe kerültek a magyar dénárok, és a tallérokból nyert ezüsttel együtt a pénzverés nyersanyagává váltak. A beolvasztásnak, illetve az új, de gyengébb minőségű lengyel pénzek verésének kettős oka volt, az egyik a gyakran kárhoztatott spekuláció, a másik pedig az, hogy Lengyelországban az ezüst drágább volt, mint például Magyarországon.1

5 Bár Magyarország 16. századi jelentős dénárveréséről, sőt a tallér dénárkurzusáról a délnémet területeken szintén tudtak,1

6

semmi nyoma annak, hogy a magyar dénárok eljutottak volna e térség pénzforgalmába. Az értesülések feltehetően a kereskedőktől származtak, akiket már korábban elmarasztaltak azért, mert nemcsak az áruforgalomból húztak hasznot, hanem Lengyelországba, valamint Magyarországra jövet és menet is nyereségre tettek szert pénzváltási manipulációikkal, illetve nemkívánatos lengyel, valamint lengyel mintára vert pénzeket vittek magukkal német földre.1

7 A magyar dénárral való nyerészkedés ötlete időnként felsőbb körökben is előfordulhatott, így például 1641-ben az Udvari Kamara foglalkozott vele.1

8

A törökországi aprópénzhiány1

9

kapcsán azt latolgatták, hogy Körmöcbányán a „Hungerlein" verésével, majd Törökországba vitelével jelentős haszonra lehetne szert tenni, ugyanis ott a tallér és a dukát árfolyama csökkent, s így a dénár átváltását követően nyereséggel lehetett volna e pénzeket importálni.20

Az Oszmán Birodalomban az értékes dukátok,21 a hódoltságban pedig a tallér árfolyama valóban lejjebb szállt az 1640-es években,2

2

ami többek között azzal magyarázható, hogy a „Fényes Porta" uralma alatt kevesebb 14

Huszár Lajos: A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVI-XVII. században. Numizmatikai Közlöny LXVIII-LXIX. (1969-1970). 57-62. 15

Andrzej Mikolajczyk: Wegierskie srebro w Polsce - zabespieczenie kruszcowe gwaltownego rozwoju polskiej produkcjy menniczej w koncu XVI i na poczatku XVII wieku. Prace i Materialy Muzeum Archeologicznego i Etnograficznego w iodzi. Seria Numizmatyczna i Konserwatorska Nr. 5: 1985. 122-123. 16 „Nun aber Innerhalb Funffzick Jahren, in Ungern gar viel Ungerischer Pfennig, deren hundert einen Taler, . . . gelten." Gründlicher und wahrhafter Bericht, was die Erstaigerung der groben Müntz am maisten verursacht, d. ao. 1600. den 31. Martii. Johan Christoph Hirsch: Des Teutschen Reichs Münz-Archiv . . . Nürnberg 1757. III. 151. (Továbbiakban: Hirsch: DRMA.) 17

„. . . an der wahr Ihren Profit haben, das dieselben erst nach darzu an der Münz auch gewinnen, . . ." Augsburg, 1585. Mai 15.Hirsch: DRMA. Nürnberg 1756. II. 339-340. "Günther Probszt: österreichische Münz- und Geldgeschichte. Von der Anfängen bis 1918. Hermann Böhlaus Nchf., Wien-Köln-Graz (1973). 455-456. (Továbbiakban: Probszt:) 19

Huszár: CNH. Hill. 38. . Probszt: 456. 11 Sahillioglu: 304. 22

A tallérveretek árfolyama általában 10 dénárral csökkent az 1640-es évek közepéig, azaz 170 dénárról 160 dénárra, illetve 160 dénárról 150 dénárra esett, de ezt nem hangsúlyoztam kellőképpen korábbi munkámban: Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykőrös 1622-1682). Történelmi Szemle 1977. 78-79.