Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ESZMÉJE ÉS AZ ANTANT-HATALMAK 661 jórészt a közép-európai nemzeti tolerancia és liberalizmus szellemének is utolsó kondulása volt. Az antant és szövetségesei oldalán a háborús győzelem órájában született meg a közép-európai föderáció melletti talán legalaposabb és legmeggyőzőbb érvelésű javaslat egy később szép politikai pályát befutó angol részéről. Leo S. Amery, akkoriban Lloyd George egyik tanácsadója, 1918. október 20-án hosszú memorandumban fordult Balfour külügyminiszterhez, hogy Nagy-Britannia, Közép-Európa és az egész világ érdekében vessék el a szűklátókörű nemzeti alapú rendezést.5 7 Memoranduma szerint, „ha Ausztria—Magyarország problémáját azon az alapon oldjuk meg, hogy győzelmünk révén kielégítjük barátaink ambícióit, ez az elrendezés elkerülhetetlenül a nyugtalanság és bizonytalanság légkörét fogja megteremteni, ami előbb vagy utóbb egy új háborúra vezet. (...) Tartós stabilitást és jólétet leginkább egy új Dunai Konföderáció létesítésével lehetne elérni. Ennek része lenne Német-Ausztria, Csehország, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és valószínűleg Bulgária is. [• . .] A legfontosabb annak a felismerése, hogy bármilyen alapon is hozunk létre új egységeket a jelenlegi Ausztria-Magyarország területén, azok nem lehetnek valóban független államok. Ha arra törekszünk, hogy mesterséges szuverenitásokat hozzunk létre, kiváltképp „a zsákmány a győzteseké" elv alapján, akkor csak egy új és bajokkal terhesebb Balkán-félszigetet hozunk létre. A legokosabb dolog , ha minél méltányosabb és működőképesebb újjárendezést igyekszünk létrehozni nemzeti alapon, ugyanakkor azonban cselekvőleg bátorítjuk egy új unió eszméjét, lehetőleg olyant, amelynek részét képezi az egész jelenlegi Ausztria-Magyarország (kivéve Galíciát és Bukovinát), valamint Románia, Szerbia és Bulgária. Egy ilyen unióban az egyes nemzetiségek megtalálnák a megoldást nemzeti versengéseikre, egyúttal pedig tág teret kapnának a virágzó fejlődésre. (...) A tény az, hogy ennek a háborúnak egy ilyen ,Közép-Európa' elkerülhetetlen és szükségszerű terméke, bármi is legyen a küzdelem konkrét eredménye vagy bármilyen békét is diktálnak a győztesek. Azoknak a gazdasági és katonai tényezőknek, amelyek a világ jelenlegi állapotában természetes egységgé kovácsolták ezt a térséget, hosszú távon győzedelmeskedniük kell a túlzó nacionalizmus fölött - legyen az német, magyar, szerb, bolgár, cseh - ami e háború gyökere volt. [. . .] Mindenesetre Közép-Európa különböző nemzetiségei úgy össze vannak keveredve, etnikai határaik annyira alkalmatlanok arra, hogy ténylegesen független szuverén államok határai legyenek, hogy számukra az egyetlen kielégítő és tartósan működőképes politika, ha egyesülnek egy nem-nemzeti szuperállamban. Ennek a szuperállamnak a létrejövetelét késleltethetjük, de meg nem akadályozhatjuk. Ha a békekonferencián fenntartás nélkül elkötelezzük magunkat a nacionalizmus mellett, s figyelmen kívül hagyjuk egy nagyobb, nem-nemzeti szuperállam elkerülhetetlen létrejövetelét, akkor pontosan ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni, mint nagyapáink a Bécsi Kongresszuson, ök Európa ügyeit a legitimizmus alapján rendezték el, aminek az alapján a háborút végigharcolták és végigvitázták, nem pedig az új nemzeti erők alapján, amelyeket a háború hívott életre. Ha a Nemzetek Szövetsége a nemzeti elv alapján fog állni, akkor hamarosan éppolyan anomáliává és a haladás gátjává válhat, mint a Szent Szövetség volt a maga idejében. [. . .) Helyesen tettük, hogy a háború megnyerése érdekében támogattuk a csehszlovákokat, a jugoszlávokat és minden fellelhető német- és osztrákellenes mogzalmat. De a tartós rendezés érdekében korlátoznunk kell ezeknek a nemzeti törekvéseknek a kielégítését - ezt követeli meg egy nagyobb, nemzetek fölötti egység létrehozásának szükségessége Közép- és Délkelet-Európában." 1918 végén az amerikai hivatalos döntések és a közép-európai események következtében az Inquiry végleges ajánlásaiban a Habsburg-monarchia nemzeti alapon történő szétválasztását javasolta, a szláv és román igények javára tett jelentős engedményekkel. Seymour a javaslatot kiegészítette annak a hangsúlyozásával, hogy az új államok között a 5 7 The Austro-Hungarian Problem. L. S. Amery memoranduma. 1918. okt. 20. Public Record Office, London; Foreign Office, 371/3136/17223.
