Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
660 JESZENSZKY GËZA Nem feladata e tanulmánynak annak vizsgálata, hogyan és miért következett be 1918 tavaszán az Ausztria—Magyarországgal szemben követett angol és amerikai politikában az az alapvető változás, amelynek során a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot hivatalosan elismerték mint „az eljövendő Csehszlovák Kormány letéteményesé"-t. Arra a kérdésre sem itt kívánok felelni, hogy ez az új szövetséges politika, különösen pedig a Wilson elnökhöz 1918. okt. 4-én intézett osztrák—magyar fegyverszüneti kérelmet fogadó kéthetes csönd mennyire járult hozzá az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlásához október utolsó napjaiban. 1918 nyarától fogva a brit vagy az amerikai hivatalos tervekben többé nem volt helye a közép-európai föderalista megoldás mérlegelésének. De a brit és amerikai politikai közvéleményben, ületve néhány személy gondolatvilágában ez az elképzelés tovább élt, egészen addig, amíg a békeszerződések jó időre el nem temették az egész koncepciót. Az utolsó három komoly föderációs terv így csupán szomorú epilógust képvisel egy korábban ígéretesen termékeny elképzelés-sorozatban. A világháború alatt még a nacionalista megoldás leghevesebb hívei is hangoztatták, hogy Közép- és Délkelet-Európa népei számára elengedhetetlen a gazdasági, sőt valamilyen formában még a politikai együttműködésnek is a folytatása. Masaryk érvelése eléggé meggyőzően hangzóti' a térség valamennyi népe számára biztosítani kell az önrendelkezés és a függetlenség jogát, de ennek elérése után megnyílik az út az őszinte barátság és a szervezett együttműködés önként vállalt új formái előtt. Az új nemzetállami Európa külföldi támogatói még erőteljesebben hangsúlyozták, mennyire szükséges valamifajta egységet teremteni a javasolt sokféleségben, s készek voltak közreműködni abban, hogy az új nemzetek megegyezésre jussanak egymással. Egyike volt ezeknek a külső támogatóknak Herbert A. Miller, az Ohio állambeli neves egyetem, Oberlin College szociológia professzora. Jórészt az ő ötlete és teremtménye volt a „Mid-European Union", a Közép- és Délkelet-Európában élő nemzetek amerikai képviselőit tömörítő, a jövendő föderatív egység előkészítésére hivatott szervezet.5 6 Az Unió rövid, 1918 szeptembertől novemberig tartó fönnállása során két vonatkozás érdemel figyelmet. Létrehozásának pillanatától fogva volt egy súlyos fogyatékossága: noha bevallott célja Közép-Európa föderatív egyesítésének az előmozdítása volt, ez az egység csak a győztesekre terjedt volna ki. Még csak nem is említették, hogy legalább egy későbbi fázisban be kell ebbe vonni az osztrákokat, magyarokat, vagy éppen a bolgárokat. A másik szembeszökő vonás az volt, hogy még ezeknek az amerikai bevándoroltaknak és politikai emigránsoknak a kis csoportja sem volt képes megegyezésre jutni az egymás közti vitás kérdésekben, nem tudták felszámolni nemzeti érdekellentéteiket. A szervezetben képviselt lengyelek és ukránok, délszlávok és olaszok, horvátok és szerbek, ruszinok és csehek heves vitákba bonyolódtak a határok és az aktuális európai politikai és katonai fejlemények megítélése kérdésében. Amikor 1918. október 26-án Philadelphiában amerikai és kisebbségi politikusok és népviseletbe öltözött bevándoroltak jelenlétében megalakult a Mid-European Union, és a történelmi nevezetességű Independence Hall mögötti téren megszólalt a Liberty Bell mása, ez nem a boldogság és szabadság új korszakát harangozta be Közép-Európa számára, hanem csak az újszülött szervezet halálharangjának bizonyult, sőt 5 6 Ennek a kezdeményezésnek a történetét megírta Arthur J. May: The Mid-Europfean Union. ŐGrady: I.m. 250-271.
