Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ESZMÉJE ÉS AZ ANTANT-HATALMAK 659 legrészrehajlóbb szerző, aki időnként még a tények terén is komoly hibákat vétett.51 Kezdetben nem mert nyíltan előállni a Monarchia fölosztásának javaslatával, csupán erősen hangsúlyozta a cseh-szlovák és jugo-szláv autonómia- és egységtörekvések jelentőségét és erejét, s nyitva hagyta a kérdést, hogy e célokat egy föderalizált Habsburg-monarchia keretében, vagy a független nemzeti államokra történő felosztás formájában célszerűbb-e megvalósítani.5 2 1918 májusa előtt így arra összpontosította figyelmét, hogy a fennálló keretek között hogyan lehetne biztosítani az egyes etnikumok jogait.5 3 Amikor azonban a titkos tárgyalások kudarccal végződtek, és az osztrák—magyar—német kapcsolatokat a spai találkozó nyilvánosan megszilárdította, Kerner elő tudott állni egy új közép-európai politikára vonatkozó javaslatával: az Egyesült Államok ismeije el a nemzeti mozgalmakat, és adjon biztosítékokat arra nézve, hogy „etnikai határokat fognak megvonni, kellő figyelmet fordítva a katonai, gazdasági és politikai szempontokra".5 4 Ezzel kezdődött meg a cseh annexiós program elfogadtatása Amerikával. Az adott időpontban azonban Charles Seymour, az Inquiry osztrák-magyar részlegének irányítója még nem állt készen az amerikai álláspont megváltoztatására. Saját jelentésében Ausztria—Magyarországot hat föderális államra javasolta osztani, „a fönnálló adminisztratív és politikai határok alapján, amelyek általában történelmi jellegűek, [. ..] noha mindegyik egységben lesznek faji kisebbségek, egyesek számbeileg jelentősek." A föderáció a következő államokból állna: Magyarország, Ausztria, Jugo-Szlávia, Erdély, Csehország és Lengyelország-Ukrajna. Seymour tisztában volt azzal, hogy ez a forma „nem elégítené ki a Kettős Monarchia különféle etnikai és politikai csoportjait", de úgy vélte, hogy még mindig ez a legjobb gyakorlatias megoldás. Az általa tervezett Magyarországhoz tartoztak volna a szlovákok és a ruszinok, bár jelezte, hogy ezeket esetleg át lehetne csatolni Csehországhoz, illetve Lengyelország-Ukrajnához. A jugoszláv részhez tartozhatnának a szlovének is. Minden egyes egységen belül biztosítani tervezte a kisebbségek jogait.5 5 * nacionalista, úgy véljük, hogy munkáját gondosan ellenőriztetnünk kell józanabb ítélőképességű személyekkel." FRUS, PPC, vol. L 85. 51 Gelfand állításával ellentétben (i.m. 200-202) Kerner jelentései nem találkoztak általános helyesléssel. Időnként komoly bírálatban részesítették módszereit, stílusát, sőt még nyelvhelyességét is, valamint azt a törekvését, hogy „pártos cseh nézeteket vigyen be" a testületbe. Critique on Kerner's Memorandum on Austria-Hungary. NA, RG 256. Inquiry Doc. 306. 52 Robert J. Kerner jelentései: 1917. márc. 4. (Doc. 305);márc. 25. (Doc. 310); máj. 17. (Doc. 316); jún. 12. (Doc. 317); NA, RG 256. Inquiry Documents. S3 R. J. Kerner: Minorities in Austria-Hungary. . . 1918. ápr. 22. (Doc. 313) és Rçsume of Memorandum on Minorities in Austria-Hungary. NA, RG 256. Inquiry Documents. 54 1918. máj. 16. NA, RG 256, Inquiry Document 839. 55 Charles Seymour: Austria—Hungary Federalized Within Existing Boundaries. 1918. máj. 25. NA, RG 256, Inquiry Document 509. Teljes szövegét közli Ádám Magda: Egy amerikai terv Közép-Európáról, 1918. História, 9 ((1984). 4. sz. 16-20., ill. Magyarok a Kárpát-medencében (Szerk.: Glatz Ferenc) Bp., 1988. 218-219.
