Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
658 JESZENSZKY GËZA feladat „olyan megoldást találni, hogy a németek boldogulni tudjanak lengyel uralom alatt, a lengyelek pedig német uralom alatt".4 5 Az Inquiry-ben működő szakemberek között nem akadt olyan, akinek Ausztria-Magyarország vagy a Balkán modern történelme, esetleg politikája volt a szakterülete, így ezt a területet olyan fiatalabb egyetemi emberekre bízták, akik a modern Nyugat-Európához (Charles Seymour), Oroszországhoz (A. C. Coolidge), a Közel-Kelethez (W.-Lunt, A. Evans), a Távol-Kelethez (Clive Day), a szociológiához (a romániai születésű Max Handman), illetve a szláv filológiához (a cseh születésű Robert J. Kerner) értettek. Formális képzettségük hiányosságai ellenére a majdani békekonferencia elé kerülő kérdések tanulmányozása és a jelentések megírása során elég alapos tájékozottságot szereztek Közép- és Délkelet-Európa ügyeiben, így ajánlásaikban nem mutatható ki a sokszor emlegetett tudatlanság és 'a komolyabb tárgyi tévedés. (Nem mondható el ugyanez magukról az egyes jelentésekről.) Az első vizsgálatok és jelentések eredményét Lippmann és Isaiah Bowman geográfus 1917. dec. 22-i memoranduma összegezte. Ez üdvözölte „a csehek és valószínűleg a délszlávok részéről mutatkozó nacionalista elégedetlenség" jeleit. A memorandum szerzői úgy vélték, hogy a belső és külső nyomás kedvező ajánlatokkal társítva elérheti, hogy a Monarchia elszakad Németországtól. Minthogy az osztrák-magyar hatóságok látható módon készek belső változások bevezetésére, államuk „alkalmas partner lehet a nemzetek szövetségében. Politikánknak ezért abból kell állnia, hogy először fölszítja a nemzeti elégedetlenséget, majd megtagadja eme elégedetlenség végső logikájának, Ausztria-Magyarország felosztásának az elfogadását. [A nemzetiségekre tett utalásokkal] párhuzamosan ismételten szavatolni kell, hogy nem áll szándékunkban a Birodalom fölosztása, de állandóan utalni kell arra, hogy Európa legbüszkébb uralkodóháza milyen megalázóan függő helyzetben van."46 Az Inquiry javaslatai alapul szolgáltak Wilsonnak 1918. január 8-án kihirdetett tizennégy pontja megfogalmazásához.4 7 A 10. pont félreérthetetlenül Ausztria-Magyarország föderális átalakítását hozta javaslatba. „Ausztria-Magyarország népeinek helyét biztosítva akarjuk látni a nemzetek között, ezért számukra meg kell adni az autonóm fejlődés teljesen szabad lehetőségét."4 8 Ez teljes mértékben összhangban állt Lloyd George január 5-i beszédével. Az Inquiry-nak egyik feladata lett annak a tanulmányozása, hogyan biztosíthatja „a decentralizáció és a föderális autonómia [.. .] Ausztria-Magyarország helyét az új Közép-Európa elképzelésben".4 9 Ausztria-Magyarország részletes tanulmányozását a harminc éves, Harvardban doktorált Robert J. Kernerre bízták, aki modern európai történelmet tanított a Missouri Egyetemen. Nyilvánvaló szlávbarát elfogultsága ellenére kollégái sokra értékelték, mert a Habsburg-monarchia számukra teljesen ismeretlen terület volt.5 0 Az Inquiry munkatársai között talán Kerner volt a legtermékenyebb, de ugyanakkor a legelfogultabb és 4 S N. Angell memoranduma, 1917. okt. 14. NA, RG 256. General Correspondence. 4 6 FRUS, 1919, Supplement, The Paris Peace Conference [továbbiakban PPC], vol. 1.45,448. 47 Gelfand, 1963. 134-135. 4 "СЛ. Seymour ed.: The Intimate Papers of Colonel House, I-IV. Vol. III., 336-337. 4 'Report on the Inquiry : Its Scope and Method. 1918. márc. 20. FRUS, PPC, vol. L, 67. 5"Coolidge Shotwell-nek, 1917. dec. 8. NA RG 256 General Correspondence. Bowman azonban figyelmeztetett: „Minthogy Kerner professzor maga is cseh származású és lelkes cseh
