Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ESZMÉJE ÉS AZ ANTANT-HATALMAK 651 járulni ahhoz, hogy az emberiség fölismeije valamilyen nemzetközi szervezet létrehozásának a szükségességét, az első lépcsőben a jövendő háborúk megakadályozása érdekében.8 Ebből a felfogásból logikusan következett a Habsburg-monarchia felbomlásának, kiváltképp fölosztásának az ellenzése. A radikálisok tisztában voltak azzal, hogy Ausztria—Magyarország a kívánatosnál jóval távolabb áll a demokratikus kormányzati modelltől, de fejlett szervezetnek tekintették, meggyőződésük volt, hogy gazdaságilag életképes és a kisebb egységeknél előnyösebb, s szembenálltak egy már létező bonyolultabb szerkezet lebontásának az eszméjével. Úgy-vélték, hogy az önkormányzatra való jogos törekvések biztosításának a legjobb eszköze a föderalizmus. „A civilizáció fejlődésében a kívánatos tendencia nem a bomlás, hanem mind nagyobb politikai csoportosulások létrejövetele, s ezeken belül kívánatos a sokféle helyj autonómia."9 Ennek az irányzatnak az egyik vezető személyisége, Henry Brailsford kétségbe vonta, hogy Ausztria és Magyarország nemzeti alapon történő földarabolása idealisztikus célt képvisel, szerinte ez imperialisztikus törekvés volt annak érdekében, hogy Németországot gyöngítsék és bekerítsék az ellenséges államok gyűrűjével — amelyek viszont Oroszországtól fognak függeni.1 0 E radikális gondolkodók — Seton-Watsonékkal ellentétben — tisztában voltak a nemzeti alapon történő igazságos rendezés gyakorlati nehézségeivel és külpolitikai komplikációival, mert nem azonosultak egyik vagy másik nemzettel vagy irányzattal, s így nem siklottak át könnyedén Kelet-Közép-Európa etnikai kevertsége és ebből fakadóan a politikai határok etnikai alapon történő megrajzolásának majdnem lehetetlen volta fölött. Sokat mondó volt Angell megjegyzése: „Ahogy minden Angliának megvan a maga Írországa, úgy minden Írországnak megvan .a maga Ulsterja."11 A talán legbefolyásosabb radikális hetilap, a Nation gyakran emlegette a Duna-medence gazdasági egységét, annak a veszélyét, hogy az új államok a nagyhatalmak politikai csatlósaivá fognak válni, s hogy nagy valószínűséggel üldözni fogják etnikai, vallási és politikai kisebbségeiket.12 Valószínűleg Brailsfordtól eredt az a megjegyzés, hogy a Brit Birodalomban élő népekkel szembeni bánásmód aligha volt jobb, mint az Ausztriában és Magyarországon a kisebbségekkel szemben folytatott politika, ahol „a kép részben jó, részben rossz, de állandóan javuló tendenciát mutat," s ez ígéretesebb, mint „a felszabdaló kés" politikája. „Ilyen ügyekben jobb orvoslás az öngyógyítás lassú kúrája, mint a drasztikus sebészeti beavatkozás, mert az elnyomottak felszabadulása együtt jár az uralkodó faj erkölcsi fejlődésével."13 Brailsford még azt is kétségbe vonta, hogy a Monarchia népei valóban 8#. R. Winkler: The League of Nations Movement in Britain, 1914-1919. New Brunswick, 1952; A. J. P. Taylor: The Trouble Makers. Dissent over Foreign Policy 1792-1939. Penguin kiad. Harmondsworth, 1958. 5. fej. 9 War and Peace [aNation c. hetilap N. Angell által szerkesztett havi melléklete), 1917. április. E csoport nézeteit részletesen tárgyalja Harry Hanak: i.m. V.o. uö: A lost cause: the English Liberals and the Habsburg Empire, 1914-1918. Journal of Central European Affairs, XXIII. (1963), 2. sz. I "Brailsford felfogását cikkek sorában fejtette ki: The Empire of the East. Contemporary Review, 1914 szept.; The Shaping of Mid-Europe. Uo., 1916 márc.; The New Spirit in Austria. Uo., 1917 aug.; Security in Settlement. Labour Leader, 6, 1915. dec. Javaslatait összegezi rövid könyve, A League of Nations. London, 1917. II Idézi Hanak, 1962. 57. 11 Hanak 1962. 206-208, 221-222. 13 The Nation, 1917. febr. 19. és márc. 31.
