Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
650 JESZENSZKY GËZA összefüggésében vizsgálja meg, hogy mi történt, ezért szükséges elemként magába kell foglalnia az alternatívákat, azt, ami megtörténhetett volna."6 * Seton-Watson, aki korábban Scotus Viator név alatt számos javaslatot tett a Habsburg-monarchia szerkezeti megreformálására, s egy méltányosabb nemzetiségi politika szószólójaként vált ismertté, a Szerbiának átadott hadüzenet pillanatában leírta a négyszáz éves államalakulatot, s annak elszánt ellenfelévé, elpusztításának fáradhatatlan harcosává vált, aki vagyonát és egészségét nem kímélve küzdött azért, amit nem csak saját hazája, de valamennyi kis kelet-közép-európai nép és az egész emberiség érdekének hitt. Ebben a meggyőződésben és az ebből fakadó politikai célokért folytatott küzdelemben ideális társának bizonyult Wickham Steed, aki a háború alatt mint a Times külpolitikai főszerkesztője és mint Northcliffe sajtómágnás (majd kinevezett propagandafőnök) esze és jobbkeze jelentékeny energiáival és meggyőző képességével sietett az Ausztria—Magyarországról emigrált szláv politikusok segítségére. A kettőjük körül politikusokból, egyetemi szakemberekből és újságírókból szerveződött csoport újságcikkekben, könyvekben, előadásokban, gyűléseken és magánbeszélgetésekben érvelt amellett, hogy Ausztria-Magyarország nemzetiségeit föl kell szabadítani, elő kell segíteni, hogy a soknemzetiségű birodalom helyén nemzeti államok jöjjenek létre, mert ezt diktálja mind a pillanatnyi háborús érdek, mind a német veszély tartós kiküszöbölésének a szükségessége, de a történelmi fejlődés menete, a demokrácia és az igazságosság eszméje is.7 Steed és Seton-Watson csoportja kezdetben eléggé távol állt a brit külpolitika intézőitől, akik sosem kedvelték a kontárnak tekintett kívülállók tanácsait és a sajtókampányokat. De a brit sajtót és a közvéleményt sem tudták dominálni a Monarchia felosztásának hívei. Komoly riválisra találtak azoknak a liberális, radikális és szocialista íróknak, gondolkodóknak és politikusoknak a körében, akik túl kívántak menni azon, amit ők egy túlhaladott, 19. századi nacionalista megoldásnak tekintettek. Arthur Ponsonby, Charles Trevelyan, Ramsay MacDonald és Noel Buxton parlamenti képviselők, s a neves író-publicista Hobson, Norman Angell, G. Lowes Dickinson és E. D. Morel igen távol állt a konzervatív monarchizmus eszméjétől, ők valamennyi hátrányos helyzetben lévő társadalmi és etnikai csoport emancipációjának a szószólói voltak, elfogadták, hogy a nemzeti eszmében jelentős demokratikus erő rejlik, de az volt a meggyőződésük, hogy a világ már túlhaladt a nacionalizmus korán, a megszülető új világban pedig a nemzetek közötti versengést a nemzetek közti együttműködés fogja fölváltani. E progresszív gondolkodóknak a végső célja a nemzetközi kormányzat, a világállam volt, s azt remélték, hogy a háború — amelyet ők kezdetétől fogva elleneztek és elítéltek — legalább hozzá fog 'Hugh Trevor-Roper: History and Imagination. The Times Literary Supplement, 1985. júl. 25. 835. 7E kampány legalaposabb feldolgozására Id. H. és С. Seton-Watson, 1981. 6-20. fej. V.o. Jeszenszky Géza: Peace and security in Central Europe: its British programme during World War I.n. Etudes historiques hongroises 1985. Bp., 1985.
