Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ESZMÉJE ÉS AZ ANTANT-HATALMAK 649 belső viszonyokat, kiváltképp a nemzeti kisebbségekkel szemben követett politikát bíráló írások, s az osztrák -magyar kérdésekben a Times-nél működő Wickham Steed és a termékeny közíró R. W. Seton-Watson vált az elsőszámú szaktekintéllyé.4 A háború alatt az ellenséggé vált Ausztria és Magyarország minden tényleges és képzelt hibáját és visszásságát felnagyítva tárgyalta az angol sajtó, de ennek kevés köze volt ahhoz, hogy az angol kormány előbb 1916 végén, komolyabb formában pedig 1918 áprilisában elejtette a Habsburg-birodalom szükségességének évszázados doktrínáját, és brit politikai célnak nyilvánította az elnyomottnak tekintett nemzetiségek fölszabadítását és nemzeti államaik megalap,tását. Az Egyesült Államok az egész folyamatban, de különösen a vélemények háború alatti átalakulásában és megszilárdulásában, nyomon követte az angolokat. Az „új Európa" létrehozását előmozdító brit és amerikai írásokkal és lépésekkel az utóbbi években számos munka foglalkozott,5 de ezek a későbbi fejleményektől vezérelve jórészt a Monarchia felosztását jelentő döntés történetét vizsgálták, s igen kevés figyelmet fordítottak arra a tényre, hogy hosszú ideig sem Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban nem tudott fölülkerekedni a felosztást támogatók tábora. Sok híve volt, elsősorban a progresszív, radikális-liberális angol értelmiség soraiban, egy olyan megoldásnak, amely az Osztrák-Magyar Monarchiát az ott élő népek demokratikus föderációjává alakította volna át. A jelen tanulmány nem kívánja vizsgálni, miért nem kerekedett fölül a győztes táborban a „győzelem nélküli béke" és az „igazságot mindkét félnek" elve, s miért adta föl ezt a programot még első megfogalmazója, az Egyesült Államok elnöke is. Csupán azt kívánom bemutatni, hogy az antant táborban egészen a háború utolsó órájáig létezett és tekintélyes támogatókkal rendelkezett a kis nemzetállamokból létrehozandó Kelet-Közép-Európa programjának alternatívája, a dunai föderáció eszméje. Ez az elgondolás nem naivitásból vagy tudatlanságból, esetleg elvont elméletieskedésből eredt, hanem éppen ellenkezőleg, a szóban forgó térség alapos ismeretére támaszkodott, kifejtői a rivális (és végül győztes) nemzetállami koncepcióban rejlő veszélyek és várható következmények gondos mérlegelése alapján tették meg javaslataikat. A dunai államszövetség első világháború alatt fölmerülő terveinek fölelevenítésével - többek között - ki szeretném fejezni egyetértésemet azzal, amit Hugh Trevor-Roper fogalmazott meg: „a történelem nem csupán abból áll, hogy mi történt. A ,mi történhetett \clna' "Ezt a folyamatot mutatja be Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894-1918). Bp., 1986. 5 A brit oldalt tárgyalja Harry Hanak: Great Britain and Austria-Hungary during the First World War: a Study in the Formation of Public Opinion. London, 1962; W. H. Rothwell: British War Aims and Peace Diplomacy 1914-1918. Oxford, 1971;X\ /. Colder: Britain and the Originsof the New Europe 1914-1918. Cambridge, 1976; W. Fest: Peace or Partition. The Habsburg Monarchy and British Policy 1914-1918. London, 1981; H. and C. Seton-Watson: The Making of a New Europe: R. W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary. London, 1981; és Arday Lajos: Economics Versus Nationality. British plans for Re-shaping East-Central Europe in 1917-1919. = Hungarian Studies in English, XI, 165-172. Az amerikai oldal alapos, de eléggé elfogult feldolgozása Victor S. Mamatey: The United States and East Central Europe 1914-1918. Princeton, 1957. Gazdag anyagot tartalmaz Arthur J. May: The Passing of the Habsburg Monarchy. Philadelphia, 1966. 1-2. köt.
