Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
640 MONOK ISTVÁN tulajdonképpen Rákóczi kedvéért ültek fel. Rákóczinak fő magyarországi ellenlábasa a nádor, Eszterházy Pál volt, aki a béke felborítása árán is szerette volna megakadályozni, hogy ellenfele fejedelem legyen. II. Ferdinánd előtt tisztázni kellett, hogy Erdély nem lép fel támadón ellene, s hogy a töröknek sem engednek át több területet. Brandenburgi Katalin helyzetét is tisztázni kellett, különös tekintettel Munkács hovatartozására. Az 1632. év legfőbb eseménye Erdély szempontjából Paul Strassburg követjárása volt, a tervezett svéd—erdélyi—francia—török szövetség a császár ellen, s ezzel párhuzamosan az említett ügyek tárgyalásai. 1634-ben a szultán tervezett Lengyelország elleni hadjáratát kellett Rákóczinak leszerelnie, s ez sikerült is. Mindezt egy olyan külpolitikai légkörben, amelynek meghatározója a franciák és a svédek bizalmatlansága az új fejedelemmel szemben. Ők Bethlent kívánták Erdély fejedelmi székébe, s mindent megtettek, hogy ez így legyen. Ebbe az európai politikai összefüggésrendbe szervesen illeszkednek bele az erdélyi nótaperek. Rákóczi szigora — s persze birtokszerző agresszivitása — megdöbbentette a kortársakat is; mindenesetre nagy bátorság kellett egy olyan persorozat lefolytatásához, mint amilyen 1631 és 1634 közt lejátszódott (Prépostváry Zsigmond, Székely Mózes, Zólyomi Dávid ellen — hogy csak a reprezentáns neveket említsük). A felsoroltak mindegyikének volt erdélyi támogatóikon kívül egy-egy nagyobb patrónusuk is: Prépostváry II. Ferdinándhoz menekült, s ő felkarolta ügyét; Székely Mózesnek, a hasonló nevű fejedelem fiának kiváló török kapcsolatai voltak, különösen Temesvárt; Zólyomi Dávid mellett pedig a budai törökön kívül a svédeknek is volt néhány szavuk. A perek után következett id. Bethlen Istvánnak a francia és svéd diplomácia által is előkészített, s támogatott támadása (1636), s ez az év I. Rákóczi György számára uralkodásának talán legnehezebb évévé vált, hiszen a Bethlen-párt erős pozíciókkal bírt Erdélyben s a töröknél is — Rákóczi magyarországi ellenfelei pedig minden alkalmat megragadtak gyengítésére.124 Cseffei László ezekben az években többször elhagyta Erdélyt mint Rákóczi követe, vagy mint katonája. A kassai részgyűlés után is azoknak a politikai megbeszéléseknek résztvevője maradt, amelyek az Erdély és Magyarország közti békét megőrzendő folytak.12 5 1631. december 20-án Kolozsvárról levelet írt anyjának, melyben függő pénzügyeinek rendezését bízza rá „mivelhogy az mely úttul és inkább fíltem mindenkor, azt veték reám; én azírt holnap Bécsbe indulok".12 6 Pathai Sámuellel együtt mentek Prépostváry ügyét tisztázni II. Ferdinándhoz. 1632. március 9-én értek haza, lényeges eredményt nem értek el.12 7 Az 1633. év számára jelentős hivatali előrelépést hozott,12 8 ám ítélőmesteri hivatalának aligha örült az első években. Két nótaperrel kezdődött az év, s Zólyomi 1 "EOE IX. 159-216., és az ehhez tartozó szövegek ugyané kötetben. A francia diplomácia Rákóczi-ellenes manipulációiról külön tanulmányban számolunk be. Vö. még Péter Katalin: Esterházy Miklós. Bp. 1985. 83-139. 12S Csáky István levele Eszterházy Miklóshoz, Tokaj, 1631. június 31. Kiadta Merényi Lajos, TT 1904. 183. 1 26 Cse//e/-levelek, és EOE IX. 173 127 Kádár VII. 1905. 183. és I. Rákóczi György levele Szalánczi Istvánhoz Szamosújvárról, 1632. március 9. Kiadta Szilágyi Sándor, TT 1883. 429. 12 'EOE IX. 374.; TMÂO II. 197.; Trócsányi 1980. 357.
