Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
636 MONOK ISTVÁN recenziójában Kovács Sándor Iván kiadta Cseffeinek további két levelét,9 8 amelyet modernizált másolatban Veress Endre hagyatékában talált meg." összesen tehát hat olyan levelünk van, amelyet Cseffei László európai körútjáról írt haza anyjának (4) és Monostorszegi Kún Istvánnak (2). Sikerülrvalamennyi eredetijét is megtalálnunk.10 0 A levelek kiadásán túl Kovács Sándor Iván röviden érintette azt a kérdést is, hogy hol helyezhetők el e levelek utazási irodalmunk történetében.10 1 E rövid elemzés során megállapította, hogy az olaszországi két levél kivételével Cseffeinek csaknem sikerült elérnie Szepsi Csombor Márton leíró és bemutató képességét. Ugyanő hívta fel a figyelmet, hogy kívánatos volna egy olyan vizsgálat, hogy Cseffei, összehasonlítva a többi református utazóval, mit tartott megjegyzésre méltónak a meglátogatott országokban. A továbbiakban ezen összehasonlításhoz kívánunk alapot nyújtani Cseffei leveleinek bemutatásával. A harmincéves háború egyes eseményeiről, Németalföld és a spanyol Habsburgok harcáról, Anglia és Franciaország küzdelmeinek egyes részleteiről tudósít csaknem valamennyi levelében. Az anyjának írtakban persze csak arról, hogy milyen erős egy-egy vár, mekkorák a hadseregek, de Kún Istvánnak már részletezi a haderőt, a hadmozdulatokat stb. A városokban, ahol megfordult, nyitott szemmel járt, s szemében nem csupán azok az értékek, amelyek református hitével, vagy a nagy tudományossággal kapcsolatosak: leíija a népesség összetételét, az építési módot, a szokásokat, a foglalkozásokat. Ha az idegen helyeket a hazai városokhoz viszonyítja, ennek az összevetésnek mindig a szász városok az alapjai: „Nagy erős emberek, mind falui, mind városi, mint szinte a szászok miköztünk" - írja az angolokról Kún Istvánnak. Franciaországról anyjának írt beszámolójában pedig: „Az föld ez is igen szíp és apró, minden faluk inkább az erdőkön vannak, az mezőket szántják; Anglia is az szerint. Az faluk, mint a szászok falui, kőből rakott sűrű és cserepes, az emberek igen embersíg értők." Egész útja során a flamand nép volt az, amely osztatlan csodálatát kivívta. Dicséri gazdagságukat, valláshűségüket, szorgalmukat s tehetségüket, mellyel kis nép létükre a világban óriási tekintélyt szereztek maguknak. Különösen a tengerrel való harcuk, a gátépítés töltötte el ámulattal. A tenger volt természetesen az egyik legnagyobb élmény a nagy vizet nem látott főispánnak. Kalandokban is volt része: Hamburgból Hollandia felé hajóztukban az egyik kísérő vitorlás elsüllyedt; Angliából visszafelé jövet láttak két hajót: „Nagy hadakozó hollandiai hajó egy spanyol dunkerki hajót soká kergete, de amaz elszalada"; Calais-ben olyan helyen szálltak meg „holott minden nap inkább láthat harcot az tengeren, szabadon nízheti az spanyolok és hollandusok egymásra mint lövöldöznek. Az nagy öreg hajókon kin húsz-huszonöt ágyú, tarack, kin több, kin kevesebb. Lövik, fogják, süllyesztik egymást...". Emellett érdekesnek találta a „fluxus"-t, az árapályt: különösen amikor a tenger árad, „olyankor fílelmes" - írja Kún Istvánnak. "It 1979. 312-313. "MTAK MS 439/7,. ' 0 0 Cse//"eí-levelek, illetve a két, Monostorszegi Kún Istvánnak írott levél: Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Levéltára, Mike Sándor gyűjtemény. 101 It 1979. 320-323 uó'., Szakácsmesterségnek és utazásnak könyvecskéi. Bp., 1988.
