Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
CSEFFEI LÁSZLÓ 1592-1662 625 stb. — között milyen összefüggés van. Köztudott, hogy Erdély társadalmának megoszlása anyagi erő szempontjából a következőképpen írható le: a fejedelem (birtoknagyságával is kiemelkedő, ami a Rákócziaknái különösen hangsúlyos); a 13. előkelő család, akik magyarországi léptékben gyakran nem érték el a nagybirtokosi szintet. Előkelőségüket nagyobbrészt bevett szokás volt emlegetni: politikai súlyuk indokolta ezt, valamint az, hogy a feltűnően széles középnemesi réteg jelentős része a magyarországiakkal való összevetésben kisnemesnek nevezhető.1 9 Amikor tehát Apáczai Csere János a nemesség iskolázottsági szintjének emelését tette programmá, akkor erre a nagytömegű középnemességre gondolt elsősorban. Ezek — s ez fontos — nem csak mentalitásuk, valamiféle nemesi maradiság miatt nem tanultak, hanem nemességük ellenére csekély anyagi erejük sem tette lehetővé iskolázódásukat. Nem véletlen, hogy a kollégiumok a nemesség számára bentlakást biztosítottak, s ha valamely iskola nemesi hallgatóságot akart magához csábítani, akkor a bentlakásos lehetőséget bővítette (jelentkezett ez Magyarországon is az olyan versengésben, mint például a leleszi és a sárospataki iskoláé volt).20 Természetes ezek után, hogy a fejedelem művelődéstörténeti szerepe meghatározó lett. Cseffei László vagyoni helyzete alakulásának vizsgálata tehát ezért sem közömbös; ám ebben a vizsgálatban az erdélyi levéltári kutatás sajnálatos nehézségei következtében nagyobbrészt kiadott forrásokra kellett hagyatkoznunk, s csak a Kolozs, a Szilágy és a Szolnok-Doboka vármegyei birtokokat vehettük számba. Cseffei László több forrásból jutott birtokokhoz: örökölte nagyapja birtokainak apjára eső részét (apja birtokszerzéséről nincs tudomásunk). Anyja háromszor ment férjhez. Cseffei István halála (1602 körül) után Tötöri János felesége lett. Tötöri 1604 és 1606 közt tatár fogságba esett, s testvére (Erzsébet) Tötöri előző házasságából való leányával (Magdolna, 1607-ben Keczeli Istvánné) közös erőfeszítéseket téve ki akarta váltani. Ekkor Tomori Anna a saját vagyonából fizetett, s cserébe a Tötöri család egy sor birtokot elzálogosított neki (Kendi Istvánnak és Hatvani Zsigmondnak is). Tötöri János 1607-ben már halott volt,21 de az elzálogosított birtokok nem kerültek vissza a Tötöri családhoz, amely feltehetően kihalt fiúágon. A Keczeli család viszont (1646-tól adatolhatóan) rendszeresen vissza akarta váltani, de Cseffei, aki ezeket anyja s anyjának harmadik férje, az említett Hatvani Zsigmond után örökölte, nem adta vissza (Esztény, Miheháza, Pánczélcseh, Tötör falvakban lévő birtokokról van szó). 1662-ben azután, amikor Cseffei meghalt, Keczeli András elfoglalta a kérdéses telkeket, ám L Apafi Mihály elvette tőle, s valamennyi Belényesi Ferenc birtokába jutott. A birtokgyarapítás harmadik forrása az volt, hogy a fejedelmektől szolgálatai fejében kapott birtokrészeket, amelyeket az illető helyeken kiegészített azzal, hogy az ottani fiskális részt kibérelte. Ez utóbbira példa Pecsétszeg, ahol a Péchy Simontól elvett birtokokat 1656-ban megkapta, s egy részt átvehetett egy Jonaskó nevű személytől.2 2 I ' Péter Katalin erről részletes elemzést nyújt: ERDÉLY 1986. 726-762. J 0 Jó forrás e vetélkedés kutatásához Debreczeni Tamás és L Rákóczi György levelezése: MOL E 190 Rákóczi család Lt. 8. csomó. II Tomori Anna 1607-ben Erdőszombattelkén és Kisdevecserben mint kettős özvegy szerepel. Lásd a 28, 30. jegyzeteket. 11 Lásd a Pecsétszeghez tartozó 36. jegyzetet.
