Századok – 1988
Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III
56 SZÉKELY GYÖRGY Ha az egyházi minőség a javadalom útján az uralkodó osztályba emelte is viselőjét, az nem feledtette eredetét, személye jogi minősítését. így tudjuk, hogy Kun László idején az egyik erdélyi Apoldia plébánosa nem nemes és birtoktalan volt. Az értelmiségi hivatali pálya ebben a korszakban már az egyházi emelkedést is egyengette. László mester, IV. Béla udvari papja és egyben jegyzője megérte Kun László korát. 1277-ben kelt végrendelete jelentékeny könyvtárát is részletezi. Ebben az évben a király Tamás hantai prépostról, mint jegyzőjéről is megemlékezik. De ugyanabban az évben Tamás hantai prépost alkancellár címmel is szerepel. Izabella királyné 1284. évi kancellárja hosszú szakmai pályafutás (jegyző, vezető jegyző, pecsétőrző jegyző, királyi alkancellár) után került tisztébe az udvari klerikusok sorából.3 Kun Lászlónak a kunokkal való tényleges közeli kapcsolatát és a tatárokkal való összejátszása vagy utólagos együttműködése gyanúját a későbbi történetírásban az is táplálta, hogy kétségkívül voltak feszültségek a katolikus egyházhoz való viszonyában. Pedig a király és családja ekkor is támogatta az egyházat olyan módon, ahogy a buzgón vallásos uralkodó elődök is tették. Ezt mutatja szép számú birtokadomány. 1272-ben IV. László király átírt és megerősített olyan oklevelet, amely védte a Szt. Mária-hegyi monostort (=Borsmonostor) minden zaklatástól, megszállástól s a monostor népei feletti bíráskodástól. Ugyanabban az évben oklevelet írt át, amellyel a Sopron vármegye területén a királyt illető búza- és bordézsma huszadot a Szt. Mária-hegyi monostornak adják, s erről ugyanaznap kelt oklevélben felhívást adott ki a vármegyei közönséghez. (Ezt az engedményt azonban csak 1277-ig tartotta fenn, s akkor a soproni polgárokra ruházta át.) A király 1274-ben a Hont vármegyei Dopopocson a honti főesperes Lászlónak juttatott adományt. 1276-ban IV. László a nagyváradi egyháznak adományozta Szöllős falut és ezáltal az összes ott lakott királyi udvarnokot, akik egy része harangozói, más része viaszadói szolgálatot kellett teljesítsen az egyháznak. Ugyanabban az évben Izabella királyné a veszprémi káptalannak adományozta a maga segesdi udvartartásához tartozó Kál-völgyi boradókat. 1277-ben László király a veszprémi egyházmegyében lévő hantai prépostságnak adományozta a szomszédos Echey (Ethey — Komárom vm.) egykori szolgagyőri várföldet és királyi hírnökök földjét. Ugyanabban az évben a király megerősítette a borsmonostori ciszterci apátságot Zsidányon levő földje birtokában. Az sem mutat a király rossz emlékezetére, hogy hamis oklevél IV. László olyan Borsmonostor javára tett adományára is hivatkozott, amit valószínűleg sohasem tett meg. 1278-ban IV. László a pozsonyi káptalannak adta Flössendorf földet. 1279-ben Erzsébet anyakirályné a Az Árpádok nyomában 490.; Tardy Lajos: A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII-XV. században (Bp. 1980) 22.; Bertényi Iván: Beszámoló kandidátusi disszertációk vitájáról (Századok, 1960) 919.; Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai (Bp. 1967) 54-57.; vö. Kristó Gyula: Kézai Simor és a XIII. század végi köznemesi ideológia néhány vonása (Irodalomtörténeti Közlemény'.., 1972. 1. szám); Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Ivézai Simon Gesta Hungarorumában. I— II. rész (Századok, 1973, 3-4. szám); Szűcs Jenő: Kézai-problémák (Horváth János-Székely György szerk.: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Bp. 1974); Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon (Bp. 1987) 239-242, 253-256, 258.; Hajnal István: IV. Béla király kancelláriájáról. (Turul, 1914) 18.; Nagy Imre: Anjoukori Okmánytár П. 198. sz. 3 Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis (Budae, 1822-35) IX. 6. 24. sz. és V. 2. 378-380.; Hajnal István: IV. Béla király kancelláriájáról. 2, 14-25.; Szentpétery Imre: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei 55.
