Századok – 1988

Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III

A MÁSODIK TATÁRJÁRÁS A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYOKBAN 57 Somogy vármegyei Csaba faluban élő boradó függő parasztjainak az egyház birtokától körülzárt földjét a veszprémi káptalannak adományozta. 1280-ban Erzsébet a veszprémi egyháznak adományozta a Somogy vármegyei Nagyberényben élő szekeresei, pohárnokai és pincemesterei összes olyan földjét, amelyek elegyesen feküdtek az egyház ottani földjeivel és még valamennyi rétet. 1280-ban a Heves vármegyei kompolti Szt. Máriamonostor újjáépítésére a király vámot rendelt el. 1282-ben Kun László a veszprémi egyháznak adományozta az említett Csaba falu határában lévő egykori kápolnahordozói földjét boradási teherrel. 1285-ben az egri egyházmegyei Sár ágostonrendi remete perjelségének adományozta a király Szegekercse földet. A Heves vármegyei poroszlói vámot IV. László 1289-ben a béli ciszterci apátságnak (Borsod vm.) adta. Esztergom vármegye déli felén lakó szőlőművelőket s szőleiket Kun László kegyéből főként a margitszigeti apácák nyerték el, így gyarapította a rendet az uralkodó saját sáfársága szőlőállománya rovására. A világi uraságok követték az uralkodói családot az adási kedvben. Ugy tartották számon, hogy 1285-ben a borsmonostori apátságnak Henrik fia, Miklós nádor Lasztey nevű faluját adományozta, 1286-ban pedig ennek az egyházi intézménynek Frank adta Frankonau közelében fekvő rétje felét. Tehát a második tatárjárás kritikus esztendejében is támogatták az állam vezetői az egyház anyagi gyarapodását. De az egyháznak nemcsak birtokállománya, hanem földesúri joga is gyarapodott. 1274-ben a szepesi prépost bíráskodásijoggal rendelkezett népei felett.4 Hiába gyarapította a királyi ház az egyház birtokait, tekintélyét, hiába vette körül magát klerikus hivatalnokokkal, a korabeli egyházi megítélésben és az utókor történeti megítélésében ezt beárnyékolták a király és a pápaság politikai összetűzései, a kora zavaraiban az egyházat sújtó csapások. 1279-ben Kun Lászlót felháborította, hogy Fülöp legátus a katolikus hit és egyházi szabadság védelme címén, valamint az egyháziak és világiak életének, erkölcsének javítása céljából zsinatot hívott össze szeptember közepére a budai várba. Az uralkodó a budai vár bírája és polgárai segítségével akarta megakadályozni a főpapok zsinatra gyűlését, számukra még élelem eladását is tilalmazta. De eddig a polgárok sem mentek el. . . Az egri püspök hűtlensége miatt IV. László 1281 előtt elpusztította az Eger-völgyet. 1289-ben László király a leleszi prémontrei prépostság botrányos eseményei miatt a kegyúri jog gyakorlását az előkelő István és Pál mesterekre bízta. Jóllehet, a király együttérzést tanúsított egyes egyházak iránt az azokat ért, bel- és külföldi erőktől szenvedett sérelmek miatt, pl. ezt 1277-ben kifejezte a veszprémi egyház lerombolása miatt, az utókor a király híveit tartotta számon egyes pusztulásokért. A szepességi Darócz falu Remete Szent Antal francia eredetű rendjéhez tartozó szerzetesei, jóllehet, 1288-ban Kun László idején települtek, a következő évszázad elején Krisztus keresztre feszítőit kun viseletben ábrázoltatták templomi falfestményen. A király emlékét árnyékolta be, hogy 1307-ben a somogyvári monostor elszegényedése, szerzetesei ínséges 4Georgius Fejér: Codex Diplomaticus V. 2. 41-42, 333, 378-380.\Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története, fő tekintettel az egyházi intézetekre. I. 2. (Pest, 1870) 465, 469 ; II. (Pest, 1872) 100.; III. (Budapest, 1876) 109.; Szentpétery Imre: a Borsmonostori apátság Árpád-kori oklevelei 7, 46, 48, 59, 129, 67, 98, 127, 102, 126.; Bunyitay Vince: A váradi káptalan legrégibb statútumai (Nagyvárad, 1886) 71.; Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301-1387), (Bp. 1953) 136, 132, 131. sz.; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza D-Gy (Bp. 1987) 214. old. és H-K (Bp. 1987) 192, 415, 109. 127,;Nagy Imre stb.: Hazai Okmánytár, VI. k. (Budapest, 1876) 139. sz.