Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
50 SENGA TORU András herceg halála részben annak köszönhető, hogy П. András király, aki 1233. augusztus 20-án aláírta a beregi egyezményt, és a pápai legátus színe előtt már szeptemberben megjelent Esztergomban, bizonyára megváltoztatta a tervét.62 A magyar király a halicsi hadjáratra szánt nagy haderejét a beregi erdőtől Ausztria felé irányította, és 1233. november 1-je körül Bélával együtt betört oda, s felvette a harcot II. Frigyes herceg ellen. A magyarok Rohraunál csatáztak,63 és Höfleinig nyomultak, az osztrákok pedig megtámadták Dévény (Devín>t, de mielőtt nagyobb csatára került volna sor, Frigyes hajlandónak mutatkozott arra, hogy eleget tegyen a magyarok mindenféle követelésének,6 4 s így a szemben álló felek megbékéltek egymással.65 1235-ben kiújultak a magyar-osztrák villongások. Frigyes betört Magyarországra és ott pusztított, erre II. András fiaival, Bélával és Kálmánnal együtt hadba indult Ausztria ellen, és Bécsig nyomult, míg végül Frigyes békét kötött a magyar királlyal.6 6 Nyilvánvaló, hogy II. András magyar király hadműveleteiben jelentős szerepe volt Béla királyfinak, aki apja parancsára különösen 1230-tól kezdve gyakran indított hadat külországokba. Feltűnő jelenség az, hogy Béla, miután 1235 októberében trónra lépett, már nem vállalkozott külföldi háborúskodásra addig, míg el nem múlt a tatárjárás.6 7 Pertz, SS. XXIII. 934.; Gombos: Catalogus, I. 32. 103. sz.) A magyar történettudományban uralkodó nézet 1234 őszére helyezi a herceg halálának időpontját (Pauler: MNT. II. 126.; MTK. 1. 144.; MT. I. 1370, 1551.), amely számunkra elfogadhatatlan. Az, hogy András halála télen következett be, abból látszik valószínűnek, hogy az évkönyvben ezen közlés előtt a Dnyeszter befagyásáról és utána pedig a tavasz beköszöntéről esik szó. Albericus krónikája az 1234. évnél közvetlenül azután írja azt, hogy „ugyanakkor tájban" András herceg meghalt, miután közli, hogy Jakab pápai legátus János domokosrendi szerzetest kinevezte a boszniai püspökké. Mivel tudjuk, hogy a kinvevezés valamikor 1233. május 26-a és 1234. február 13-a között történt (Pfeiffer: Die ungarische, 64.), nem ütközik akadályba, hogy a herceg halálának időpontját 1233-1234 telére vagy inkább 1234 elejére tegyük, éppen ellenkezőleg Abericus krónikájának tudósítása inkább megerősíti datálásunkat. Ld. még Hrusevszkij: Hronoljogija, 24-25, 6S.;Dimnik: Mikhail, 96-97. Vö. Wtodarski: Rola Konrada, 51. 6 7 Pauler: MNT. II. 123.; RA. I. 159. 501. sz. A magyar király halicsi hadjáratának félbemaradását nehéz megindokolni az osztrák-magyar határvillongásokkal (vö. Pauler: MNT. II. 122.; Pasuto: cserki, 215.: uő.: Vnyesnjaja polityika, 256-257.), illetve a halicsi vállalkozást kiváltó okok elhárulásával [vö. Almási T.: A beregi egyezmény .megkötésének diplomáciai mozzanatai. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 83 (1986) 36.]. Leginkább a beregi egyezménnyel kapcsolatos dolgok okozhatták. 63 ÁUO. VI. 567. 355. sz.; RA. I. 170. 538. sz. 64 ÁUO. VI. 550. 346. sz.; Urkundenbuch des Burgenlandes, I. 159. 213. sz.; RA. I. 167. 528. sz. 6 5 Continuatio Sancrucensis I. ad a. 1233.; Continuatio Claustroneoburgensis III. ad a. 1233.; Continuatio Sancrucensis II. ad a. 1234. (MGH. Pertz, SS. IX. 628. 637.; Gombos; Catalogus, I. 776. 1781. sz., 764-765. 1754. sz., 776. 1782. sz.) Vö. Ficker: Herzog Friedrich, 25. 3. jegyz., 26.; Huber: Geschichte, I. 408.; Pauler: MNT. II. 122, 124, 508. 108. jegyz.; Vancsa: Geschichte, I. 474.; MT. I. 1370.; Kristó: Az Árpád-kor, 108. 66 Ficker: Herzog Friedrich, 42-43.; Huber: Geschichte, I. 409-410.; Varcsa: Geschichte, I. 475. E művekben forrásadatokra való utalások találhatók. A magyar szakirodalom gyakran megemlíti, hogy Frigyes 1235-ben Lékáig (Lockenhaus) hatolt (Pauler: MNT. II. 128.; Belitzky: Sopron vármegye, I. 330.; MTK. I. 144.; Kristó: Az Árpád-kor, 108-109.), de ez talán későbbi időkre vonatkozik. Urkundenbuch des Burgenlandes, I. 268. 393. sz.; Fügedi: Vár, 161. Ld. RA. II/l. 5. 1768. sz. 61 Kéziratunk lezárása után látott napvilágot R. Marsina „Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. II. (Bratislava 1987),, című munkája, amelyben közli oklevelünknek (3-5.1. sz.) és a 29. jegyzetünkben említett, 1244-ben kelt oklevélnek (111.167. sz.) a szövegét is.
