Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
BÉLA KIRÁLYFI HADJÁRATAI 1228—1232 49 András - akit a magyar királynak az előző évi hadjárat eredményeként sikerült a halicsi fejedelmi székbe ültetni -, hadat viselt Danyiil ellen, és apja, II. András pedig készülődött a Kárpátokon túlra, hogy segítséget nyújtson neki. Béla is bizonyára királyi parancsra vette az útját Halics felé, és 1233 augusztusában mindketten a beregi erdőben tartózkodtak.5 6 Azonban minden jel arra mutat, hogy II. András és Béla nem ment tovább a beregi erdőnél. Az, hogy helyette kisebb segédcsapatok indulhattak András herceg segítségére Halicsba, a halics-volhiniai évkönyv 1233. évi híradásából látszik valószínűnek, amely azzal kezdődik, hogy András és Szudiszlav bojár „Djanis"-t hívta segítségül Danyiil ellen. A híradásban, amelyben a megadott évszám (1233) ebben az esetben helyesnek tűnik, leírások következnek a szemben álló felek összecsapásairól, amelyek az 1234. évnél is folytatódnak.5 7 Vajon ez a „Djanis" azonos az oklevelünkben szereplő Dénessel, ahogy azt egyesek vélik? 5 8 Erre a kérdésre talán nemmel kell válaszolnunk, hiszen ha Dénes 1233-ban is harcolt volna Halicsban, akkor oklevelünk ezt nem hallgatta volna el.5 9 Különben is Dénes oklevelünk szerint — amint láttuk — életveszélyes sebet kapott az előző évi halicsi hadjárat során, s így nehezen képzelhető el, hogy 1233-ban is tudott volna harcolni. Tudjuk, hogy Bélának az 1233. augusztus 22-én a beregi erdőben kelt oklevelében a királyfi vezető méltóságviselőinek sorában Dénes eredélyi vajda szerepel, aki 1233 és 1234 között viselte ezt a tisztséget.6 0 Ha helytálló az a nézet, hogy a halics-volhiniai évkönyvben szereplő „Djanis" azonos az erdélyi vajdával, abból az következik, hogy a vajda a beregi erdőből 1233 augusztus végén indult el Halics felé András herceghez. Úgy tűnik, hogy a Dénes vajda által vezetett csapatok nem tudtak hathatós segítséget nyújtani Andrásnak. 1233 őszén András, „Djanis" és Szudiszlav legyengült az éhségtől, és végül a herceg 1233/1234 telén meghalt Halicsban.6 1 56 Erre mutat az, hogy 1233. augusztus 20-án II. András és augusztus 22-én pedig Béla a beregi erdőben kiállíttatott egy oklevelet, sőt az előbbi oklevelében az is olvasható, hogy a király, miután visszatér Ruszból, 25 napon belül megjelenik fiaival együtt a pápai legátus előtt. CD. III/2. 319-326.; F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii 1874. 292-297. 346. sz.; RA. I. 159. sz.; CD. III/2. 346-348.; VMH. I. 123-124. 208. sz.; ÄUO. I. 306-307. 187. sz.; RA. I. 183-184. 599. sz. 5 7 PSZRL. II. 770-771.; GVC. 41-42.; GVL. 282-285.; Hrusevszkij: Hronoljogija, 24, 64.; uő.: Isztorija, III. 51.; Wfodarski: Rola Konrada, 51 ,;Pasuto: Ocserki, 215.; uő.: Vnyesnjaja polityika, 256. 5S Hrusevszkij: Isztorija, III. 50. 1. jegyz.; MT. I. 1369-1370. 1550. vö. 1375. Kristó úgy véli, hogy ez a két név egy személyre, Tűrje Dénesre vonatkozik, de máshol az oklevelünkben szereplő Dénest következetlenül Tomaj Dénessel azonosítja. A jelenleg uralkodó nézet szerint Dénes lovászmester Tűrje Dénessel azonos. Pauler: MNT. II. 83, 502-503. 73. jegyz.; Hóman: Magyar történet, 103, 134.; Kristó Gy.: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 59, 61-62. Vö. Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. Bp. 1900-1901. III. 105, 121. 5 'Pauler: MNT. И. 508. 108. jegyz. 60 RA. I. 183-184, 599-602. sz., 167-168. 529. sz. A jelenleg uralkodó vélemény szerint Dénes erdélyi vajda Tomaj Dénessel azonos, akit II. András 1235-ben nádorrá nevezett ki. Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek, III. 105.; Hóman: Magyar történet, 93, 102.; Iványi В.: A Tomaj-nemzetség és a Tomaj-nemzetségbeli losonci Bánffy-család története. I. Bp. 1941. 57, 581.; MTK. I. 143.; Erdély története, I. 28. Vö. Pauler: MNT. II. 508. 102. jegyz. 6 ' PSZRL. II. 771.; GVC. 43.; GVL. 282-285. A halics-volhiniai évkönyv is és Albericus krónikája is az 1234. évnél közli, hogy András meghalt. (Albericus monachus Trium Fontium. MGH.
