Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
48 SENGA TORU IV. Béla három oklevelét.5 1 Közülük kettővel, oklevelünkkel és az 1244. évivel a fentiekben már foglalkoztunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az e két oklevélben említett Bulgária elleni hadjárat az 1230 előtti időkre, valószínűleg 1228-ra vonatkozik. A harmadik oklevél pedig, amelyben bolgár vonatkozásként csak a Bulgária szó található és az is a magyar királyi címben, hamis,5 2 és különben is 1244-et tüntették fel a levél kibocsátási éveként. Inkább olyan 1233-ból származó oklevelet kellett volna bemutatni, amelyben először jelenik meg Bulgária a királyi címben,5 3 és amelyre bizonyára Nikov, illetve Zlatarszki is gondolt. Azonban Szentpétery már rámutatott arra, hogy ezen oklevélben Bulgária szerepeltetése a királyi címben nagyon rosszul hangzik, s ez az átírás hibájának minősíthető.54 Ráadásul a bolgár hadjárat egyik résztvevője, Dénes — amint már láttuk — 1231-ben az ország nyugati határain, 1232-ben pedig Halicsban harcolt, így nehezen képzelhető el, hogy ezekben az években Bulgáriában is hadat tudott volna viselni. III. Az eddig elmondottakkal nagyjából véget értek az oklevelünkben említett négy hadi esemény időrendi kérdésével kapcsolatos vizsgálataink, melyek során arra a következtetésre jutottunk, hogy Béla 1228-ban Bulgária ellen - önszántából-, 1230-ban Halics ellen, 1231-ben Ausztria ellen és 1232-ben pedig ismét Halics ellen indított hadjáratot -apja, II. András parancsára. Az alábbiakban a szóban forgó hadjáratok után történt hadi eseményekről szeretnénk röviden szólni, különösen Béla félbemaradt halicsi hadjáratáról, amelyben esetleg az oklevelünkben szereplő Dénes is részt vett volna. Tudjuk, hogy 1233-ban ismét voltak magyar-osztrák határvillongások. A magyarok betörtek Stájerországba és ott pusztítottak, majd a stájerek visszaverték és üldözték őket, de magyar földön vereséget szenvedtek.5 5 Szintén 1233-ban az országtól északkeletre, П. András harmadszülött fia, 51 CD. IV/1. 21-27, 333-335, 343-347. Dancseva-Vaszileva szerint ezeket a forrásadatokat Gjuzelev vonta be a bolgár történetírásba, ami nyilván nem pontos becslés (vö. 46. jegyz.). Dancseva-Vaszileva Gjuzelev nyomán 1232 tavaszára helyezi a magyarok belgrádi, branicsevoi és vidini hadjáratát, és majd a továbbiakban Zlatarszki munkájára hivatkozva úgy torzítja az eseményeket, hogy 1233-ban a magyar király két hadjáratot indított a Dunától északra eső bolgár birtokokra abból a célból, hogy visszatérítse az ottani lakosságot a katolicizmusra. Dancseva-Vaszileva: Balgarija, 134-135. Vö. még A. D. Vasileva: Les relations, 86. 5 2 CD. IV/1. 333-335. Ld. RA. I. 227. 761. sz. S3F. Zimmermann-C. Werner: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Harmannstadt 1891. 58. 67. sz.: RA. I. 184. 602. sz. 5 4 Szentpétery /.: Bolgárország IV. Béla királyi címében, in: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Bp. 1925. 226-227 A szóban forgó oklevélben Kunország is eló'ször szerepel a királyi címben, amire a történészek gyakran utalnak mint tényree (Pfeiffer: Die ungarische, 83.: Makkai: A miklói, 41.; TE. 15:, MTK. I. 143.; MT. I. 1346.; Kristó: Az Árpád-kor, \Ql.,Pasuto: Vnyesnjaja polityka, 270.; Váczy: Anonymus, 32.; Susarin: Szvigyetyelsztya, 48.; tovább i, Spinéi: Moldavia, 21. Ld. még 46. és 47. jegyz., de erre talán ugyanazt kellene mondanunk, amit Szentpétery mondott Bulgária kitételéről a királyi címben. 5 5 Pauler: MNT. II. 122.; MT. I. 1370.; H über: Geschichte, I. 408.; Vancsa: Geschichte, I. 474. Vö. Ficker: Herzog Friedrich, 25. Ld. a 65. jegyzetben idézett forrásokat is.
