Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
BÉLA KIRÁLYFI HADJÁRATAI 1228—1232 47 1232-ben kora tavasszal váratlanul behatoltak Bulgáriába, és márciusban elfoglalták Belgrád és Branicsevo körzetét, amely szerinte 1230-ban még a bolgároké volt, s Béla serege Vidin várát is ostromolta. A magyarok betörtek a Havasalföldre is, meghódították ennek nyugati részét, ahol létrehozták a szörényi bánságot, és ott 1233-ban jelent meg az első magyar bán. Ennek eredményeként — Nikov szerint — a magyar király Bulgária és Kunország királyának nevezte magát, s ily módon Bulgária észak-nyugati része 1232-ben átkerült a magyarok kezébe, de II. Iván Aszen ezután ismét kiterjesztette hatalmát Belgrád és Branicsevo területe fölé.46 Zlatarszki sem idézte a forrásadatokat, csupán Nikovot követte, de ő megemlítette azonban azt, hogy a magyarok 1233-ban törtek be a nyugati Havasalföldre, a bolgár birtokokra.4 7 így alakulhatott ki és terjedhetett el olyan nézet a bolgár történeti szakirodalomban, hogy a magyarok az 1232. és 1233. években kétszer törtek be a bolgár vidékekre, tudniillik 1232-ben Belgrád, Branicsevo és Vidin területére, 1233-ban pedig a nyugati Havasalföldre, vagyis a Szörénységbe.4 8 Újabban Gjuzelev forrásadatokra is hivatkozva Nikov nézetéhez hasonló módon nyilatkozik4 9 IX. Gergely pápa 1231. május 9-én kelt levelében keresztes hadjárat hirdetésére és megszervezésére szólította fel a magyar papságot és II. Andrást a latin császárságot körülvevő ellenségek ellen,5 0 amin a pápa — Gjuzelev szerint — a bolgárokat értette. Gjuzelev úgy véli, hogy 1231 őszén és 1232 tavaszán Béla seregével betört az , északnyugati bolgár területekre, meghódította Belgrád és Branicsevo körzetét, és eljutott Vidinig és annak környékéig; a magyar betörést a bolgár cár testvére, Szebasztokrator Alexander részben elhárította. Gjuzelev ezután idézi a pápának 1232. március 21-én a csanádi püspökhöz intézett levelét, azonban nem tesz említést az állítólag 1233-ban 1 lezajlott nyugati Havasalföldre behatoló magyar hadjáratról. Sajnos, nem mindig világos, ' hogy Gjuzelev az általa idézett forrásokat hogyan értelmezte, illetve ezekből hogyan jutott következtetésekre. A bolgár hadjárattal kapcsolatban Gjuzelev lábjegyzetben idézi 4 6 Nikov: Szadbata, 129-130. Nikov egy korábbi, lábjegyzetekkel ellátott tanulmányában -amelyet a kérdésre vonatkozóan nem szoktak idézni - utalva oklevelünkre és a pápa fent említett 1232. évi levelére (CD. IV/1. 21.; VMH. I. 103-104. 179. sz.) úgy véli, hogy 1231 táján kirobbant a harc a két ország között, s 1232-ben Belgrád és Branicsevo területe már nem volt a bolgároké. P. Nikov: Isztorija na Vidinszkoto knjazsesztvo do 1323 g. Godisnik na Szofijszkija universzitet. Isztoríko-füologicseszki fakultét 18 (1922)8.10. Nikovot megelőzően a cseh Jirecek mindmáig alapvető munkájában hasonlóan nyilatkozik, de igen röviden. C. [À\ ] Jireíekл Geschichte der Serben. I. Gotha 1911. 304.; uő.: Istorija Srba. I. Belgrad 19523. 173. Ld. még/. Kalic-Mifuíkovic: Beograd u srednjem veku. Belgrád 1967. 58-59.;M. Dinic: Srpske zemlje u srednjem veku. Belgrád 1978. 95. 4 ''Zlatarszki: Isztorija, III. 369-370. 48 P. Mutafcsiev: Isztorija na balgarskija narod 681-1323. Szófia, 1986. 292. (E könyv először 1943-ban jelent meg.); Cankova-Petkova: Balgarija, 123-124, 135.; A. D. Vasileva: Les relations politiques bulgaro-latines au cours de la période 1218-1241. Bulgarian Historical Review 7/1979/1. 86.; Bozsilov: Familijata, 83, 93. Ld. még Isztorija na Balgarija, III. 171. (a vonatkozó rész Cankova-Petkova munkája.).; Bonev: L'eglise, 106-107. Bonev szerint, aki Nikovra és Zlatarszkira hivatkozik, a magyarok 1231-1233-ban hatoltak be ezekre a vidékekre. 4 9 V. Gjuzelev: Balgarszkata darzsava i Nikeja v borba szrestu Latinszkata carígradszka ímperija (1204-1261). Izvesztija na Nacionalnija isztoricseszki muzej 2 (1978) 16, 32. 38-40. jegyz. Ld. még uő.: Das Papsttum, 46. 76-78. jegyz.; A. Dancseva-Vaszileva: Balgarija, papsztvoto i zapadnoevropejszkata politika prez parvata polovina na XIII v. Izvesztija na Insztituta za isztorija 28 (1985) 202. 50 VMH. I. 97. 171. sz.
