Századok – 1988

Folyóiratszemle - Peterson M. Jeanne: Nem házi angyalok. Viktoriánus mítosz és a Paget-család asszonyai 532/III

532 FOLYÓIR ATSZEMLE közölt kialakult konfliktusban az utóbbiak engedtek, főként a háborús szituáció miatt. Ezt a finnek úgy értelmezték, hogy a birodalmi törvények megalkotásában is határozati joggal rendelkeznek. Amikor röviddel a századforduló előtt újra napirendre került a kérdés, a finn ellenállás elhárítására 1899-ben sor került a februári manifesztum kibocsátására. Ez a legnagyobb változást a finn rendek számára hozta, amelyeket az orosz álláspont szerint az egész birodalomra vonatkozó ügyekben nem illethette meg a vétójog. A finnek felfogása szerint nem is erről, hanem paralell törvényhozásról volt szó. A dekrétum szabályozta az orosz monarchiára és a finn nagyfejedelemségre egyaránt vonatkozó törvények meghozatalát. Az előkészítés súlypontja az orosz miniszterek felé tolódott, de a finn miniszteri államtitkár továbbra is központi szerepet töltött be. Bár alapelvként rögzítette a finn törvényhozás alárendeltségét a birodalminak, azonban Finnországot külön törvényhozási szférának ismerte el, s végeredményben az összállami törvényhozáson belül megerősítette a finn hatóságok szerepét. Ezt a politikai küzdelmek hevében Finnországban kevéssé méltányolták. A szerző ezután a jogi-formális kritériumok mellett a törvényhozás gyakorlati menetének elemzésével igyekszik feltárni annak valóságos menetét, a birodalmi, illetve finn kormányszervek egymáshoz való változó viszonyát. Az utóbbi eljárás azért is fontos, mert a törvények előkészítésében részesedő finn szerveknek — szenátus, államtitkárság stb. — a birodalmi intézményekhez való viszonya nem volt megfelelően rögzítve minden tekintetben. A jellemző korabeli finn álláspont szerint a cár, mint nagyfejedelem, Finnországban csak a helyi hatóságok támogatásával uralkodott, ami a törvényhozás területén azt is jelentette, hogy az orosz hivatalnokoknak nem volt joguk Finnország számára törvényeket és rendelkezéseket kidolgozni. A valós gyakorlat mindezt nem támasztotta alá; az orosz hivatalok széleskörűen részt vettek a törvények kidolgozásában. Az egyes törvénycsoportok további elemzése azt mutatja, hogy az Oroszországból kiinduló kezdeményezések, illetve az ott már kiadott törvények Finnországban történő életbeléptetése esetében az orosz előkészítő szervek gyakrabban játszottak döntő szerepet, mint a finnek. (Kivételt csak az 1882—1898 közötti periódus jelentelt.) Érzékelhető az orosz hatóságok ellenőrző szerepe a csak Finnországban kihirdetett törvények esetében is, a csak Oroszország számára megalkotott — de Finnországot is érintő — törvények előkészítésébe pedig egyáltalán nem vonták be a finn hatóságokat. A közös törvényhozás tehát annyiban birodalmi jellegű volt, hogy a birodalmi szervek az előkészítésben ellenőrző funkciót gyakoroltak a finnek felett, de facto azonban közösnek tekinthető, mivel az orosz fél lehetőleg megegyezést igyekezett elérni az előkészítés során. Finnország és Oroszország közös törvényeit már 1899 előtt is mint birodalmi törvényeket adták ki, s a birodalmi szervek kezében volt azok előkészítése. A finnek által hangoztatott paralellitás tehát ezen esetekben nem valósult meg. Alaptalan volt azonban az orosz részről elhangzott vád is a birodalmi hatóság valós szerepének elleplezését illetően, mivel csupán a birodalminak számító, de gyakorlatilag csak Finnországban alkalmazott törvények meghozatala esetében figyelhető meg — gyakoriali okokból — a finn hatóságok fokozott szerepe. (Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 1985. 3.szám 345—365.) T.B. M. JEANNE PETERSON NEM HÁZI ANGYALOK: VIKTORIÁNUS MÍTOSZ ÉS A PAGET-CSALÁD ASSZONYAI A cím Coventry Patmore „Házi angyalok" (1854) c. versének parafrázisa, mely költemény a viktoriánus kor asszonyainak erényességét és háziasságát dicsőítette. Az említett Patmore-műnél hatékonyabban alakították a 19. századi angol középosztálybeli hölgyekről kialakult képet a századközép nagyhatású és népszerű regényei, mint például Thackeray mesterműve, a Hiúság vására, vagy Dickens többé-kevésbé önéletrajzi David Copperfieldje. Az általuk közvetített — idővel közhellyé váló — képet a sok szabadidővel rendelkező, felületesen művelt és életét majdnem teljes egészében az otthon falai között leélő közép-, ill. felső-középosztálybeli hölgyekről még a történettudomány is átvette. M. Jeanne Peterson, a bloomingtoni Indiana University tanára, ezt a sztereotip képet kérdőjelezi meg munkahipotézisként feltéve, hogy talán soha nem is léteztek a fent leírt „házi angyalok", mindössze a fikciót kezelték eddig tényként, az idealizált képet keverték össze a valósággal.