Századok – 1988
Folyóiratszemle - Peterson M. Jeanne: Nem házi angyalok. Viktoriánus mítosz és a Paget-család asszonyai 532/III
FOLYÓIRATSZEMLE 533 A tanulmány a Great Yarmouth-i Paget-család asszonyainak három generációját veszi mikroszkóp alá, időben 1799-tól 1914-ig vizsgálja a család azon nőtagjait, akik megházasodtak, gyermekeket szültek, és életüket Nagy-Britanniában élték le — szám szerint összesen tizennégyet. A család egymást követő generációi, a kor többi középosztálybeli családjához hasonlóan, egyre kevesebb gyermeket vállaltak: míg a második generáció idejében átlagosan nyolc gyermek volt egy családban, addig a következőnél már csak három. Abban is az átlagot követte a Paget-család, hogy asszonyai nem léptek közéleti pályára, soraikból hiányoztak a feministák, a reformerek, egy kivételével mindegyikük anglikán vallású volt és jórészt otthon kapták meg azt az általában nem magas fokú oktatást, mely arra is szolgált, hogy a külvilágtól még tökéletesebben elszigeteljék a lányokat. Azonban ez utóbbi területen Peterson olyan — látszatra jelentéktelen — jelenségeket tár fel, melyek egy árnyaltabb kép felé mutatnak az elfogadott sztereotípiával szemben. Kimutatja: igaz ugyan, hogy a legalapvetőbb ismereteket az anyák közvetítették, de a következő fázisban a nevelőnők helyett sok helyen férfitanárok folytatták a Paget-kisasszonyok tanítását. Ugyanakkor az eddigi tanulmányok e területen elhanyagolták az önképzést, ill. nem ismerték fel annak jelentőségét. Ehhez kapcsolódik az a tény. hogy részben az önképzés miatt, a Paget-asszonyok tudásszintje általában meghaladta a kor megkívánta szintet, és különböző területeken az átlagosnál magasabb eredményeket értek el. így Elizabeth Paget tizenhét gyermek megszülése és kilenc felnevelése mellett időt talált arra, hogy a század jónevű festőjétől, John Crome-tól (1768—1821) órákat vegyen és maga is festegessen — egy csendéletét mi is megtekinthetjük a cikket közlő folyóirat lapjain. Mások, főleg a második és harmadik generáció asszonyai, több helyen is folytattak művészeti tanulmányokat, és állandó résztvevői voltak a különböző tárlatoknak, ill. zenei téren koncerteknek, operáknak, és maguk is rendeztek előadói esteket otthonaikban. A nyelvtanulásnál sem rekedtek meg a szinte kötelezően megkívánt francia ismereteknél. Néhányan közülük németül és olaszul is beszéltek, míg legtöbbjük kisebb-nagyobb mértékben elsajátította a klasszikus nyelveket is, a görögöt és a latint. Külön kiemelendő természettudományos érdeklődésük: a geológia, a botanika, sőt egyik-másikuknál a laboratóriumi kísérletezés is mindennapi tevékenységeik közé tartozott. Összegezve, Peterson szavaival, liberális oktatást kaptak a Paget-család asszonyai, mely távolról sem volt a korra általában jellemző szigorúan funkcionális jellegű. A következő vizsgálat a pénzügyi kérdéseket illeti. Az eddigi nézet szerint a „ház angyalai" a „piszkos anyagiak" felett álltak, melyek kizárólag a család férfitagjainak az ügyei voltak. A szerző egyrészt a végrendeletek vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy öt esettől eltekintve a asszonyok igenis befolyásolták az örökségek sorsát, másrészt megemlíti Lydia North-t, aki a század közepén aktív pénzkereső volt, zongoraleckéket adott, habár nem szorultak rá anyagilag, hogy ő is dolgozzon. Ez utóbbi tevékenység inkább a külvilággal való többoldalú kapcsolatkeresésre lenne jó példa, mivel az így szerzett összeg elhanyagolható nagyságú volt a család költségvetésében. Annál izgalmasabb és feltáratlanabb teriiletet érint a tanulmányíró akkor, amikor a család, ill. a család asszonyainak szexuális életét próbálja értelmezni az adott kérdéskörben. A hagyományos felfogás egy, a saját fizikai lététől szinte teljesen elidegenedett, viktóriánuskori asszonyról beszél (lásd Steven Marcus The Other Victorians с. könyvét, New York, 1964), melyet, általánosságban, Peterson is elfogad. Mindazonáltal példák során bizonyítja, hogy a Paget-asszonyok hangsúlyt helyeztek fizikai állapotukra is, így szinte mindegyikük valamilyen sportot űzött (hegymászás, úszás, lovaglás stb.), és egészségi állapotuk ennek megfelelően jó volt, eltekintve egyes általános és kikerülhetetlen betegségtől. Ami a fizikai lét intimebb kérdéseit illeti, az aműgy is szűkszavú feljegyzések még tartózkodóbbá válnak, és mindössze olyan közvetett bizonyítékokat sikerült a szerzőnek felsorakoztatni a mögé az állítása mögé, hogy a Paget-lányok/asszonyok érdeklődtek a másik nem iránt, mint ismételten kifejezett érdeklődésük a tánc iránt... A perdöntő kérdés, Peterson szerint, az egyéniség meghatározása. Úgy látja, hogy a nemek éles elkülönítéséből adódóan elsősorban bensőséges anya- lány, ill. apa-fiú kapcsolatot várhatnánk a 19. századi angol felső-középosztálybeli családokban. A Paget-család azonban nem illik bele ebbe a képbe — legalábbis maradéktalanul nem. Elsősorban az apa-lánya viszony volt közvetlenebb, mint ahogy azt az eddigi tanulmányok alapján várhattuk, ill. a leánytestvérek sem vetették magukat annyira alá fiútestvéreik akaratának, mint ahogy azt a hagyományos felfogás tartotta. Végezetül a tanulmányíró megállapítja, hogy annak eldöntésére, hogy vajon a Paget-család az átlagot képviselte-e, vagy a kivételt, még további kutatásokra lenne szükség, és az esettanulmányból a következő általánosításokat szűri le: 1) a társadalomban elfoglalt hely legalább olyan fontos a nők tanulmányozásánál, mint a férfiakénál, (2) a nők életkora lényeges a címben feltett kérdés megválaszolásában, (3) a nők életének leírásához a társadalomföldrajz hasznos segítséget adhat, és (4) bizonyos kérdések megválaszolásánál a tudósoknak szakítani kellene a hagyományos, egyedül a nemekre alapozott kétpólusú társadalmi analízissel. A
