Századok – 1988
Folyóiratszemle - Bonsteel Tachau; May K.: George Washington és Edmund Randolph hírneve 528/III
528 FOLYÓIR ATSZEMLE A városi családok gazdasági alapjaihoz tartozik a társadalmi (szociális) gondoskodás kérdése. Az öregekről, árvákról, betegekről való gondoskodás a falvakban a család feladata, a városokban azonban a családi struktúra bizonyos szétesése következtében mindezek a városi társadalmat mint a közösség egészét terhelték. Ugyanehhez a csoporthoz tartozik az iskolaügy kérdése. Az említetteknek a szociális és kulturális szemponton túl megfelelő gazdasági oldala is van: az iskolák, menedékházak, kórházak anyagi terhet jelentettek úgy a városi, mint az egyéni költségvetésre, egyidejűleg azonban szociális, de gazdasági szempontból is nélkülözhetetlenek voltak, mivel nemegyszer gazdasági funkciót is betöltöttek. A városi család a falusihoz hasonlóan meghatározott munkaerőtartalékot jelentett, amelynek nagyságát a családtagok száma, a kor és nemek szerinti elosztás aránya határozta meg. A család nagysága nem önhatalmúan alakult, de nem is csak biológiai-demográfiai tényezők alakították. A család nagyságát egy részről a család fogyasztási szükségletei és azok kielégítésének lehetőségei, másrészről a család által képviselt munkaerő kihasználásának, ill. idegen munkaerő bevonásának a lehetősége határozta meg. Az iparosodás kora előtti városokban a gazdasági élet szervezeti formáinak döntő többsége a családon nyugodott. A legszorosabb kapcsolat a középkori céhszervezetekben található meg. A kézműves műhely családi jellege csak akkor kezdett feloldódni, amikor a család már nem tudott elég munkaerőt nyújtani, s a műhelyben megjelentek a fizetett bérmunkások. A kézműves iparon kívül sok korakapitalista vállalat is a családi szervezeten nyugodott (capitalisme familial — A.Sayous). A kapitalizmus előfutárai számára sokszor a családra való támaszkodás jelentette az egyedüli lehetőséget egy jelentősebb tőkekoncentrációhoz. A családok képezték gyakran a városi elit kialakulásának az alapját. Egyes családok összpontosították a kezükben az összes fontos hivatalt és tisztséget, s ezzel együtt megszerezték a városi gazdaság feletti uralmat és a jövedelmek élvezésének a jogát. Mivel az iparosodás kora előtti városban a kézműves műhelyektől kezdve a kereskedelmi és ipari társulásokig s a bankházakig a gazdasági tevékenység a családokon alapult, kikerülhetetlen a családon belüli munkamegosztás kérdése. Ide kapcsolódik a nők kereső foglalkozásának a problémája. Nemcsak a családon belüli munkamegosztás következtében a nőkre és gyermekekre háruló termelő (közvetlenül pénzt hozó) tevékenységről van itt szó, hanem az egyedülálló nők kereső tevékenységéről is. A falvakkal ellentétben a városok megteremtették a nők számára a teljes gazdasági függetlenség és az önálló kereső foglalkozás lehetőségét. A cselédségen kívül számos iparág a női mukaerőre épült (fehémeműkészftés, fonalkészítés, selyemszövés, hímzés, szalagkészítés stb.). A nők önálló kereső tevékenységének a lehetőségét az iparosodás kora előtti városokban helytelen mai szempontból nézni. A jelenség nem az emancipáció problémájával filgg össze, hanem arra utal, hogy gyengültek a családi kötelékek, s a családnak mint gazdasági egységnek a szerepe egyre csökkent. A cikkben felsorolt témákat nem lehet egyetlen kutatási kérdőívre összesűrűsfteni. A kutatási kérdőívek egész sorozatát kell összeállítani, hiszen az iparosodás kora előtti városi családok rendkívül különböző társadalmi, etnikai, vallási és földrajzi környezetben léteztek. Másként működött a család a nyugat-, másként a kelet-európai városokban, ismét másként az iszlám kultúra befolyása alatt álló területeken vagy a nem európai kultúrák körében. Más volt a gazdasági szerepe a muzulmán vagy az örmény családoknak, más a zsidó családoknak, ismét más a keresztény családoknak (ezen belül is különbségek voltak a katolikus és a protestáns országok között). Különbözőképpen alakult a családi gazdálkodás a nagyvárosokban és a kisvárosokban, a kikötővárosokban és a kézműipari központokban. A változatos körülmények bonyolulttá teszik a kutatási problémákat, egyúttal azonban érdekfeszítő kutatási témát kínálnak. (Przeglad Hisloryczny, 1986. 2. sz. 305—330 I.) KA MARY К. BONSTEEL TACHAU GEORGE WASHINGTON ÉS EDMUND RANDOLPH HÍRNEVE Edmund Randolph (1753—1813) esete példázza, hogy milyen nehéz is az embernek a saját ártatlanságát bebizonyítania. Kétszáz éve gyanúsítják azzal, hogy 1795-ben azért kellett lemondania a külügyminiszteri tisztségről, mert az ellene felmeriilő vádat — azt, hogy a francia követ megvesztegette — még maga George Washington is elhitte. Randolphnak később sok mentegetője, védője akadt, de a koronatanú mindannyiukkal szemben George Washington maradt. Washingtonnak lett volna rá módja — véli a szerző, a University of
