Századok – 1988

Folyóiratszemle - Wyrobisz Andrzej: A család az iparosodás kora előtti városban és a gazdasági élet. A kutatások és a problémák áttekintése 526/III

FOLYÓIRATSZEMLE 527 makra jellemző. A legújabb várostörténeti kutatások bizonyítják (D.Hertihy, Ch.Klapiscb-Zuber), hogy a kiscsalád minden történeti korban előfordul, s különösen az iparosodás kora előtti városokra jellemző. Az iparosodás kora és az az előtti városi család struktúráját tekintve nem különbözött egymástól, csak más gazdasági feladatokat töltött be. A jelenség oka még nem megmagyarázott. A kutatás jelenlegi állása általános következtetéseket nem tesz lehetővé. Az újabb eredmények pedig azt mutatják, hogy a családstruktúra sokkal változatosabb képet mutat, mint az korábban feltételezhető volt. A család struktúrája és nagysága határozta meg a család gazdasági lehetőségeit, következésképpen az életszínvonalát. A kérdés központi problémája a gyermekszám. Köztudott, hogy az iparosodás kora előtti városokban a természetes népességnövekedés igen alacsony, sőt sokszor negatív volt. Az okokat a kutatók két csoportba sorolják: 1. pozitív szabályozók, 2. megelőző szabályozók. Az első csoportba tartoznak a természeti tényezők, amelyek növelik a halálozási arányszámot, és csökkentik a születések számát. A városokban uralkodó pl. rossz higiéniai viszonyokat azonban ellensúlyozni tudták a városi élet nyújtotta jobb életlehetőségek és a nagyobb komfort. (D.Herlihy) Az alacsony születési arányszámot tehát elsősorban a „megelőző szabályozókra" lehet visszavezetni (késői házasságkötés, a másod-, harmad- stb. szülött fiúk, lányok nőtlen, ill. hajadon maradása, a házasságon kívüli nemi élet, fogamzásgátló szerek használata, terhességmegszakítás, gyermekpusztítás, csecsemőelajándékozás (oblatio), csecsemókitevés. Különösen az utóbbit gyakorolhatták a városokban (itt létesítettek először lelencházakat). A város a családi kereteken kívül maradók számára is biztosította a megélhetési feltételeket (a nőtlenek és a hajadonok magas arányszáma a városokban). Következésképpen magas volt a házasságon kívül született gyermekek száma. A születésszabályozás különös formájához tartozott a csecsemők átadása nevelőszülőknek, ami sokszor a csecsemő halálával végződött.. Különösen finom érzékű kutatókra vár a városi gyerekek története, annál is inkább, mert egyre több történész utasítja el P.Ariés nézetét, mely szerint az ancien régime kora nem ismerte a „gyermekkor" fogalmát. További kutatásokra vár a városi családok gyermekbősége és vagyoni helyzete közötti kapcsolat feltárása is. (Laurence Stone nézete szerint a 17—18. századig a gazdag családokban több gyermek született, ill. maradt életben, mint a szegény családokban.) A családkutatás fontos elméleti és módszertani problémája, hogy a család nagyságának és struktúrájának meghatározásánál a szó valódi értelmében vett család tagjain kívül figyelembe kell-e venni a házi gazdaság egyéb tagjait is (szolgákat, inasokat, legényeket stb.), akiket a gazdasági kapcsolaton kívül rokoni szálak nem fűztek a családhoz. Sok kutató az utóbbi nézetet vallja helyesnek (pl. J.L. Flandrin). A nősülés kora is nagyban függött a szociális és a vagyoni helyzettől. A jómódúak később nősültek, hogy ezáltal is csökkentsék a születendő gyerekek számát és a vagyon aprózódását. A sok munkáskezet igénylő, kisvagyonú mesteremberek ezzel szemben korán nősültek. A női, valamint az egyre szaporodó gyermeki munkaerőre szükség volt a műhelyben a termelés fokozásához. Külön probléma a lakosság nemek szerinti megoszlása a városokban. Alapos kutatásokra és magyarázatra vár az a tény, hogy míg több hímnemű született, addig a közép- és öregkorú lakosság között a nőneműek domináltak. A biológiai vagy a társadalmi körülmények voltak a meghatározók? Fontos téma a házasságkötési politika. Minden jel arra mutat, hogy az általános törekvés a hasonló anyagi és társadalmi helyzetűek közötti házasságkötés volt. A kérdés alapos megvilágításához a városi családok genealógiájának további kutatására van szükség. Szükséges a városokban érvényesülő magánjog, különösen az öröklódési jog alapos elemzése is. A városi családok gazdasági alapjai és anyagi feltételei képezik a kutatási témák második csoportját. A kiindulópont a jövedelmek, a kiadási struktúra és a családi költségvetés kutatása. Foglalkozni kell a luxus kérdésével, amely a jövedelem egy részét felemésztette ugyan, de biztosította a család számára oly fontos tekintélyt. Lehet-e a luxuscikkekre fordított kiadásokat a kincsgyűjtés egy formájának, azaz bizonyos értelemben vett befektetésnek venni? A családi költségvetés kutatásában az olasz történészek járnak az élen (A.Tagliaferri). Az olasz városok gazdag családjaira vonatkozó forrásokból adódó eredményeket lehet-e azonban általánosítani? Léteztek-e földrajzi vagy regionális különbözőségek? Európa különböző területeire vonatkozó összehasonlító kutatások még váratnak magukra. Közvetlen forrásanyag hiányában a reáljövedelmek és a létminimum kiszámításával lehet kutatni a szegényebb néprétegekhez tartozó családok költségvetését és életfeltételeinek alapját (Ch.M.de la Ronciére). Ezek, mint pl. az élelmiszerek fogyasztása, öltözködés, higiénia, lakásviszonyok, az iskolázás és a művészet különböző anyagi vetületei eddig legtöbbször csak a szokások története, a művészettörténet vagy a művészetpártolás története szempontjából, nem pedig a gazdasági élet szempontjából kerültek elemzésre. Különös jelentőséggel bírnak a városi lakóházak történetére vonatkozó kutatások. A kérdést három szempontból lehet vizsgálni: 1. a városi ház mint a család lakóhelye, 2. a ház mint családi befektetés, tartós családi vagyon, egyúttal a család fennmaradásának alapja, öröklődő székhely, 3. a ház mint a család gazdasági tevékenységének a helye.