Századok – 1988
Folyóiratszemle - Axtell James: Európaiak indiánok és a felfedezések kora az amerikai történelemkönyvekben 523/III
FOLYÓIRATSZEMLE 523 a kapitalizmus kialakulási korának — korakapitalizmusnak, amelyben még — országonként differenciáltan — funkcionálnak feudális elemek, de fokozatosan formálódnak a tőkés viszonyok is. M.A. Barg képviseli ezt az álláspontot, s б fogalmazta meg azt is, hogy a folyamai különböző fázisaiban kerül sor polgári forradalmakra. Van, amikor egy ilyen forradalom-kísérlet (német parasztháború) a nyitányt jelenti, Anglia esetében fordulópont szerepet kapott 1648, felgyorsította a már bontakozó tendenciákat, Franciaország esetében pedig lezárta a feudalizmus bomlását, és teljes győzelemre juttatta a kapitalizmust. A körültekintő s elfogadható elvi megfontolások (folyamat-láttatás stb.) ellenére fordulópontok megjelölésére is kísérletet tettek a szovjet medievisták. Rutenburg a németalföldi forradalmat tekintette az újkor kezdetének. Felfogása szerint a burzsoá hollandok győzedelmeskedtek a feudális spanyolok felett, létrejött a kapitalista mintaállam, amely a 18. századig vezető szerepet játszott (gazdaságilag), és hatással is volt az európai fejlődésre. Barg is a 17. században jelöli meg az újkor nyitányát, de б az angol forradalmat tekinti a fordulópontnak. A holland fejlődés viszonylagos elszigeteltségét hangsúlyozza, s rámutat, hogy az eredeti felhalmozás tőkés folyamatai is a 17. század második felében terjedtek el a kontinensen, Franciaországban és a Rajna mentén. A.N. Csisztozvonov is a 16-18. századi folyamatban gondolkodott, de б a forradalmak vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. A német parasztháború — veresége ellenére — a polgári átalakulás nyitányát jelentette, nemkülönben a reformáció. A holland az első gy6ztes forradalom, de még elszigetelt jelenség maradt. Szerinte az angol és a francia forradalom teljesítette ki a folyamatot. Európai hatásúak voltak és új társadalmi rend létrejöttét biztosították. Tulajdonképpen szerzőnk is ezt az álláspontot képviseli, azzal a különbséggel, hogy б 1789-nek tulajdonít korszakhatár szerepet. Véleménye szerint ugyanis ekkor lépett fel a polgárság először nem csupán a hatalom igényével, hanem saját ideológiával is: felvilágosodás. A korábbiakban vallási jellegű ideológiai platformok reprezentálták a polgárság különböző rétgeinek törekvéseit. További felfogások érintése után E.M. Zsukov „salamoni" álláspontját ismerteti a szerző. E szerint a 16. század (angliai eredeti felhalmozás, manufaktúrák a kontinensen is, német parasztháború, a reformáció) a 17. század (németalföldi és angol polgári forradalom) és a 18. század (felvilágosodás, francia forradalom) egyaránt tekinthető az újkor kezdetének. Ugyanakkor választ kell adni arra a kérdésre, mikor zárul le a kapitalizmus kialakulási (a feudalizmus felbomlási) folyamata, mert egy-egy társadalomban ez az újkor kezdete, rendszerint a polgári forradalom győzelme. A leginkább egyetemes hatású fejlődés és forradalom tekinthető világtörténelmi korszakhatárnak, az újkor kezdetének. Kitér még szerzőnk a nemzetközi kapcsolatok alakulásának fő tendenciáira is a vizsgált korszakban. Sz.D. Szkazkin nyomán három problémakört emel ki. A vezető tengeri hatalmak — Spanyolország, Hollandia, Anglia, Franciaország — rivalizálása, a nyugat-európai országok és a Török Birodalom viszonya és a Balti-tenger feletti hegemóniáért folytatott versengés. Közös vonásuk, hogy a kapitalizálódás folyamatához kapcsolódtak. Erősítették ezt a tendenciát, ill. annak reflektálódásaként is értelmezhetőek. (Voproszi isztorii, 1987.1. szám 67—77.1.) M. JAMES AXT ELL EURÓPAIAK, INDIÁNOK ÉS A FELFEDEZÉSEK KORA AZ AMERIKAI TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBEN A szerző, aki az Amerikai Történelmi Társulat (American Historical Association) felkérésére írta az összefoglaló cikket a közelgő Kolumbus évfordulóra való tekintettel (1992), tanulmányában tizenhat jelenleg használatos egyetemi és főiskolai történelemkönyvet vizsgál meg a címben jelzett szempontok alapján. Az értékelés az amerikai történetírásban komoly hagyományokra visszatekintő jeremiádnak felel meg, amennyiben lényegüeg egy hosszú — és lehangoló — hibajegyzéket kapunk, mely hibák elkövetésében olyan „nagy" nevek járnak az élen Axtell szerint, mint Thomas A. Bailey, Bernard Bailyn, Richard N. Current, Edmund S. Morgan, hogy csak néhányat említsünk a „bűnösök" közül. Ugyanakkor hibát követnek el a ,.komoly" szakfolyóiratok szerkesztői és recenzensei is: az említett tankönyveket szinte észre sem veszik, így azok visszhangtalanul és kontroll nélkül készülnek, átvéve és továbbéltetve már meghaladott álláspontokat. Ennek következtében általános jellemzőjük a korábbi tankönyvekkel való nagyfokú hasonlóság: mind tematikailag, mind a témák kezelését illetően egy rég bejáratott utat követnek Észak-Amerika 15—17. századi
