Századok – 1988

Folyóiratszemle - Freed John B.: Elmélkedések a középkori német nemességről 520/III

FOLYÓIRATSZEMLE JOHN В. FREED ELMÉLKEDÉSEK A KÖZÉPKORI NÉMET NEMESSÉGRŐL Az amerikai történészek jogos felismerése volt a hetvenes évek végén, hogy míg Európában a nemesség vizsgálata a második világháború után a közpkorkutatás egyik legkedveltebb területévé vált, addig e kutatás eredményeit az angol nyelvű világban alig vették figyelembe. Néhány fordítás mellett legfeljebb Georges Duby munkáit hasznosították. Ezzel szemben a német történetírók tevékenysége csaknem teljesen homályban maradt, pedig ez utóbbi tanulságai a historiográfia számára is igen tanulságosak lehetnek. Ezt szeretné igazolni cikkében szerző. Német kutatók már a náci időszakban megkezdték a nemesség eredetének és struktúrájának vizsgálatát. A háború után ez a törekvés új ösztönzést kapott az európai integrációs mozgalmaktól, amelyek többek között Franciaország és Németország közös frank örökségét karolták fel (a Közös Piac főhadiszállása Brüsszelben a Nagy Károlyról elnevezett épületben van), valamint az Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban felvirágzó helytörténeti (tartománytörténeti) kutatásoktól, amelyek a szükséges adatokat szolgáltatták az összevetésekhez. Ez a kutatás mégis sokáig maradt elszigetelt, elsősorban azért, mert a német történetírók — bármilyen messzire is tekintettek vissza a középkorba — nem tudtak szakítani politikai beállítottságukkal. Vizsgálódásaik középpontjába a széttagoltság okainak keresése került, fogalomrendszerük — mint a szabadság és szolgaság értelmezése — idegen maradt a tőlük nyugatabbra élő történészek számára, felfogásukban a Harmadik Birodalom ideológiai elemei hagyományozódtak, fgy pl. amikor a Karoling-kori arisztokrácia neves kutatója, Gerd Tellenbach 1939-ben először publikált nagyobb lélegzetű művet, ebben a frank birodalom nemeseinek zömét a frank törzsből származtatta, akiket az uralkodó kegye emelt volna fel. Ez a nemesség testesítette meg azután az államhatalmat, hozta létre a politikailag tapasztalatlan törzsekből a hercegségeket. Tellenbach történetírásában kapott először kifejeződést a birodalmi arisztokrácia fogalma. A neves történetíró tanítványai és követői persze azóta sokat finomítottak e tendenciózus nézeteken. Bebizonyították, hogy az egyes tartományokba beköltözött frank nemesek hogyan fonódtak össze a helyi nemességgel (még a legkésőbb meghódított Karoling tartományban, Bajorországban is), milyen tekintélyt biztosított az új embereknek a beházasodás a régi arisztokrata családokba. A nemesség folyamatos feltöltődése ugyanakkor cáfolja a 9—12. századi német arisztokrácia zárt voltáról vallott korábbi felfogást. Karl Schmidnek a hatvanas évektől publikált munkái azt a folyamatot vizsgálták, hogy hogyan távolodtak el a Welf hercegek az ezredfordulótól nyugati frank rokonaiktól, hogyan erősödött ideológiájukban a sváb ősök fontossága. Schmid komoly kutatásokat végzett annak igazolására, hogy az ezredfordulóig a rokonság tartásában, hangsúlyozásában a nőági kapcsolatok elnyomhatták a férfiágiakat, ha a vagyoni helyzet vagy a társadalmi állás az előzőeket tette vonzóbbá. A 10—11. századtól a tisztségek öröklődése megnövelte az apai leszármazás tekintélyét, ettől fogva állandósulnak a családnevek, kezdik számon tartani a családfát, aminek a birtok örökítésében jut fontos szerep. Schmid kritikusainak inkább a részletkérdéseket kellett finomítaniok: enyhíteni a nőági kapcsolatok túlhangsúlyozásán, figyelmeztetni az arisztokrata családok korábbi sűrű névváltoztatására, ami megnehezíti a rokoni kapcsolatok kibogozását. A vizsgálat alá veti harmadik német történész, Kari Bosl azt próbálta kikutatni, hogy a miniszteriálisok rétege miért csak a középkori Németországban fejlődött ki, s a nyomában létrejött szigorú társadalmi szerkezet hogyan maradhatott fenn oly sokáig a Rajnától keletre. Véleménye szerint a germán szabadok elutasították a szolgálatot, így az uralkodóknak és tartományuraknak a társadalom alsóbb rétegeihez kellett fordulniok, különösen, hogy az idegenek (így a magyarok) támadásainak kivédésére fegyveres erői tudjanak felállítani. A miniszteriális réteg fennmaradását pedig a német társadalom hagyománytisztelő, archaikus vonásával magyarázta. Megítélésében persze a német fejlődés tűnik kedvezőbbnek a franciáénál, mert stabilabb, kiegyensúlyozottabb viszonyokat teremtett amannál. A tények elfogadásán lúl a kritika ez esetben elsősorban a francia és német fejlődés rangsorolásának kényszerét vonja kétségbe: különbözőségük nem