Századok – 1988

Történeti irodalom - Magocsi Paul Robert: Our People. Carpathe–Rusyns and Their Descendants in North America (Ism.: Puskás Julianna) 517/III

517 TÖRTÉNETI IRODALOM merte, hogy a második világháborút Németország nagy valószínűséggel el fogja veszítem. Azonban a józan felismeréseket — amelyek egyáltalán nem voltak szűklátókörűek — maga alá gyűrte egy két évtizedes külpolitikai gyakorlat, amelynek nem volt ereje a történelmi Magyarország visszahozhatatlanságával és egyben 1918/19 forradalmainak igazi tanulságával szembenézni. Hoensch is megismétli azt a régről beivódott, nem egészen pontos felfogást, mely szerint Bárdossy a Szovjetunió megtámadásával megsértette az alkotmányt. (148.) Valójában a hadiállapot bejelentésére az 1920: XVII. tc. módot adott, mert kimondta, hogy „közvetlen fenyegető veszély esetében a kormányzó a magyar összminisztérium felelőssége és a nemzetgyűlésnek késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását elrendelheti". Bárdossy annyiban került szembe a törvénnyel, hogy csupán bejelentette, de nem szavaztatta meg a végzetes döntést. Az 1945 őszi választások eredménye az MKP-ben valóban nagy csalódottságot keltett, mert az elért 16,9 %-os aránynál nagyobb hányad megszerzésére számított. Megsemmisítő választási vereségéről azonban feltehetőleg nem helyénvaló írni (168.), mert az ilyen megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja az előzményeket, főleg azt, hogy a negyedszázados, szélsőségesen ellenséges, a gyalázkodáson többnyire túl sem jutó antikommunista propaganda a lakosság széles köreit mételyezte meg. Tárgyilagosan mérlegelve — az MKP (főleg vezetői) csalódottsága ellenére — inkább olyan eredménynek mondható, amelyre egy türelmes, a zöm legyőzése helyett a zöm megnyerésére törekvő kommunista politika jól építkezhetett. Úgy tűnik, hogy Mindszenty József szerepének — egyébként felettébb részletes — bemutatása során is a szerző fontos összetevőket hagy figyelmen kívül. A főpap valójában minden progresszív társadalmi átalakulásnak ellene szegülő konzervatív személyiség volt, bírálata nagyon is elnéző, ha csupán azt mondjuk, hogy elkövetett ugyan néhány hibát, de azt az ellene irányuló pszichológiai terror hatása alatt tette. Mind személyisége, mind az 1956-os események megértése szempontjából fontos lett volna 1956. november 3-i rádióbeszédét feleleveníteni. Az esetek túlnyomó hányadában adatkezelésében is korrekten preciz munka (külön is elismerést érdemel az idegen ajkúak számára egyáltalán nem könnyű magyar nevek szinte makulátlan visszaadása) csupán néhány esetben kiván kiigazítást. így a Tanácsköztársaságot nem mátcius 22-én, hanem 21-én kiáltották ki (93.), az 1920: I. tc-t nem február 28-án, hanem 27-én fogadták el (105.), az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben december 21-én és nem 22-én ült össze 1944-ben (116.). Kádár Jánost — akinek eredeti neve nem Czermanik, hanem Csermanek (213.) — a személyi kultusz éveiben se nem két, se nem négy esztendőre ítélték (ahogy azt más és más helyütt — 195., 213. — olvasni lehet), hanem életfogytiglanra. Igen nagy elírás az MTA kutatóhálózatát csaknem 1500 intézettel és több mint 30 000 kutatóval jellemezni (246.). Az MTA-nak 1982-ben 38 főhivatású tudományos intézete volt, kutatóinak száma pedig ugyanakkor 3245 fő. Az országban 1284 kutatóhely működött összesen 36 684 kutatóval. A felemlített hiányosságokkal együtt is Jörg К. Hoensch könyve értékes munka, amely komoly segítséget nyújthat azoknak, akik már valamelyest ismerik a modem Magyarország történelmét, és abban mélyebben, részleteiben is tájékozódni szeretnének. Prit: Pál PAUL ROBERT MAGOCSI OL'R PEOPLE, CARPATHO-RUSYNS AND THEIR DESCENDANTS IN NORTH AMERICA Multicultural History Society of Ontario, Toronto, 1984. A MI NÉPÜNK, KÁRPÁTRüSZINOK ÉS LESZÁRMAZOTTAIK ÉSZAK-AMERIKÁBAN A 20. század elején etnikailag legtarkább népesség az Osztrák-Magyar Monarchiából vándorolt Észak-Amerikába. Közöttük voltak a kárpát-ruszinok vagy más néven kárpát-ukránok is Galíciából és a történeti Magyarország északkeleti vármegyéiből. E könyv tehát közelebbről is érdekel bennünket, mivel a soknemzetiségű magyarországi kivándorlás történetének egyik aspektusára és következményeire a kárpátruszinok szempontjából világít rá.