Századok – 1988

Történeti irodalom - Adams Henry: Thomas Jefferson első elnöksége (Ism.: Bur Gábor) 496/III

496 TÖRTÉNETI IRODALOM HENRY ADAMS THOMAS JEFFERSON ELSŐ ELNÖKSÉGE 1801-1805 Budapest, Európa Könyvkiadó, 1986. 601 I. A klasszikus történetírók munkáinak népszerűsítésében jeles Clio sorozat újabb kötete nálunk meglehetősen kevéssé ismert amerikai historikusok egyik legkiemelkedőbbikének, Henry Adamsnek állít emléket. A szerzőnek magyarra csak most lefordított munkája majd száz évvel 1890-es New York-i megjelenése után is hervadatlan érdemekkel rendelkezik, teljesítménye sok szempontból megismételhetetlen, tehát méltán illethetjük a ,.klasszikus" jelzővel. Mindenekelőtt Adams személye érdekes: abból a massachusetts-i Adams családból származik, amely két elnököt is adott az EgyesUlt Államoknak, sőt. az ország sorsának alakulásában döntő jelentőségű bostoni teadélután szellemi vezérét is. Az elnök nagyapa, dédnagyapa mellett Henry Adamsnek módja nyílt belekóstolni a nagypolitikába, londoni követ apja mellett magántitkárként tevékenykedve — éppen az amerikai polgárháború sorsdöntő éveiben. A polgárháború utáni Amerika eszményeket kiüresítő valóságában is megőrizte tisztességét, lemondva a politikai vagy diplomáciai karrier lehetőségéről, a Harward Egyetem híresen jó tanára lett, majd a katedrát is elhagyva, egyedül könyvének (rásával foglalkozott. Az élete fő művének tekintett „History of The United States of America" — amelynek kilenc kötetéből most az első kettő látott napvilágot nálunk — az anyaggyűjtéssel együtt ennek a páratlan energiájú embernek is több, mint másfél évtizedes alkotómunkájába került. Jefferson elnökségéről Adamsnek nemcsak a családi hagyomány kínált értékes kapaszkodókat — John Adams, a dédapa Jeffersonnal együtt kulcsszerepet játszott a Függetlenségi Nyilatkozat megalkotásában, öt évtizeden keresztül annak barátja és egyben politikai ellenfele is volt —, hanem a történész Adams jó kapcsolatai révén szinte minden állami, vagy magánlevéltár anyagaiba betekintést nyerhetett még Európa országaiban is. Ez rendkívül fontos körülmény, tekintettel az Egyesült Államok megalakulása utáni első évtizedek cseppfolyós viszonyaira, a volt anyaországhoz, Angliához fűződő kapcsolatok jellegére és a napóleoni korszak világtörténelmet formáló eseményeire. Adams nem a Függetlenségi Háború utáni politikai viszonyok bemutatásával kezdi művét, hanem a 19. század eleji Amerika földrajzi és gazdasági adottságainak, a még viszonylag jelentéktelen, alig öt milliónyi lakosság (akkor ez alig harmada Angliáénak, s csak mintegy hatoda Franciaországénak) életviszonyainak ismertetésével, ahol Jefferson szerint „század- és ezredízigleni leszármazottaink számára is van elég hely". Napjainkig páratlan összefoglalásról van szó, a tömérdek tényanyag olyan sziporkázó stílusban kerül előadásra, amely az egész könyvre jellemző, s aminek a történeti irodalomban ma nagyobb hiányát látjuk, mint valaha. A könyv egy lényegében töretlen ívű fejlődést bejáró nemzet történetének egy vékony, de annál fontosabb szeletével foglalkozik, rámutatva bizonyos alternatívák meglétére is. Erre példa a keleti parti államok és az Appalache-hegység mögötti területek között a közlekedési kapcsolatok szinte teljes hiánya, ami a kor lehetőségeinek szintjén megoldhatatlan feladatnak tűnhetett — Európa tapasztalata alapján is, ahol pedig évezredes felhalmozás állt szemben a természettel —, s mindez azzal az eredménnyel járhatott volna, hogy a Norfo'lktól, Philadelphiától, New York-tói elzárt területek idővel új orientációra lelnek Kanada, de még inkább a Mississippi völgyén keresztül a Mexikói-öböl irányában, s ez a fiatal Egyesült Államok szétesését eredményezte volna. Hogy nem így lett, abban fontos szerepe volt a század legelején még előre nem látható technikai fejlődésnek, a gőzhajó, a vasút megjelenésének, a csatornaépítésnek, de ez önmagában nem lett volna elegendő feltétel. Adams megfogalmazása a lényegre tapint: „A számtalan nehézség között, melyekkel az Uniónak meg kellett küzdenie, s amelyek érdekessé teszik az amerikai történelmet, az egyik legszembeszökőbb az volt, hogy mennyire nem álltak arányban a fizikai nehézségekkel a legyőzésükhöz rendelkezésre álló anyagi eszközök." A rendkívüli feladatok rendkívüli embereket igényeltek. Az általános amerikai állapotoknak és az egyes régiók szellemi életének modern szemléletű bemutatása után így fordul Adams egy látszólag hirtelen váltással az államférfi felé, aki ezt a nagy fizikai-szellemi ellentmondást nemcsak felismerte, de a legtöbbet tette feloldására. A Pittel és Bonapartéval egyenlő államhatalmi pozícióba került Thomas Jeffersonról van szó, az EgyesUlt Államok harmadik elnökéről, akinek republikánus (pontosabban