Századok – 1988
Történeti irodalom - Grobovszkij A. N.: Ivan Groznij i Szilveszter (Ism.: Menyhárt Lajos) 483/III
503 TÖRTÉNETI IRODALOM A. N. GROBOVSZKIJ IVAN GROZNIJ I SZILVESZTER London, 1987 RETTEGETT IVÁN ÉS SZILVESZTER (EGY MÍTOSZ TÖRTÉNETE) Monografikus értékű, alapos, igényes művel gyarapította A.N. Grobovszkij a 16. századi orosz történelem ellentmondásos, gazdag, szakmai és politikai gyökerű polémiákkal kísért historiográfiáját. Igen, a kérdés egy aspektusának történeti irodalmát, mert könyvében a korábbi vonatkozó munkák szerzőinek álláspontját is kritikailag értelmezi, saját véleményét az eredeti források elemzésével támasztva alá. A rettegett cár uralkodásának legtermékenyebb, általában egyértelműen és pozitívan értékelt szakaszát, az 1550-es évtizedet boncolgatja, középpontba állítva IV. Iván és Szilveszter pópa viszonyának alakulását. A rejtélyes lelkiatya közreműködött a központosított orosz feudális állam kiépülése szempontjából alapvető jelentőségű állam- és közigazgatási, katonai és egyházi, pénz- és igazságügyi stb. reformok előkészítésében, az időálló külpolitikai sikerek elérésében. Szakításukat követően a pópa eltávolítása után viszont IV. Iván uralkodását az ellentmondásosan értékelt, vitákat kiváltó intézkedések, politikai lépések (opricsnyina, a livóniai háborúk) jellemezték, amelyek súlyos áldozatokkal jártak. Mielőtt a szerző által közvetlenül vállalt és megoldott problémák ismertetésére rátérünk, utalnunk kell a téma magyar, illetve magyarul is elérhető újabb irodalmára. Szvák Gyula: Iván a félelmetes (Bp., 1985) с. igen színvonalas műve, Grobovszkijtól eltérően, aki a szigorú történészi tárgyilagosságra törekedett, úgy foglal állást a historiográfiai polémiában, hogy helyenként túlhangsúlyozza a viták politikai gyökereit, s a prezentizmusra emlékeztető módon 20. századi politikai rrt^chanizmusokat vetít vissza a középkorba. Hasonló szenvedélyesség jellemzi „Rettegett Iván az újabb szovjet kutatások tükrében" c. tanulmányát (Történelmi Szemle, 1979. 3—4. szám). Higgadtabb, a szakmai vonulatokra koncentráló egy későbbi historiográfiai vállalkozása, amely „IV. Iván alakja az orosz történetírásban" címmel látott napvilágot (Századok, 1982. I. szám). Az érdeklődő, szélesebb magyar szakközvélemény számára alapvető jelentőségű, egyértelműen orientáló munkákról van szó. Természetesen számos egybecsengés, átfedés is van Szvák és Grobovszkij álláspontja között. Mindkét szakember a cár és Kurbszkij herceg diametrálisan ellentétesen értékelő levélváltását tekinti a téma alapvető forrásbázisának. Emellett más forrásokra, s a korábbi kutatási eredményekre is támaszkodnak. Előre kell bocsátanunk, hogy a magyar szerző fentebb említett feldolgozását korszerűbb szemléletmód és módszer jellemzi, összetettebb képet rajzol témájáról. Grobovszkij könyve első fejezetében arra keres választ, mikor került Szilveszter pópa Moszkvába? Az első jelentős feldolgozások (N.M. Karamzin, Sz.M. Szolovjov) megállapításainak boncolgatása mellett A.A. Zimin szovjet szerző vonatkozó munkáinak kritikus elemzésével jut arra a következtetésre, miszerint egyértelműen nem tisztázható, hogy az 1530-as vagy az 1540-es évek végén települt a pópa Novgorodból a fővárosba. Lényegesebb kutatói feladatnak tartja annak pontosítását, hogy mikortól vált politikaformáló, befolyásos személyiséggé? D.N. Alsic eredményeit fogadja el, miszerint az 1547-es tűzvészt követően, minden bizonnyal 1548-tól. A szerző hosszan elidőz N.E. Andrejev 1932-ben Prágában kiadott munkájánál. Szilveszternek a 100 cikkelyes zsinaton, az 1550-es évek egyházpolitikájában játszott szerepét elemzi. Andrejev nem disztingvált a római katolicizmus és a protestantizmus között, s a cár bizalmasává vált pópát hol az egyik, hol a másik irányzat képviselőjeként állította be. Grobovszkij I.M. Viszkovatij egykorú, s 1847-ben publikált feljegyzései alapján korrigálja Andrejev pontatlanságait. Egyúttal — erre építve — az újabb szovjet szakirodalom értékelésével is polemizál. Álláspontja szerint I.I. Szmirnov, A.A. Zimin és R.G. Szkrinnyikov is eltúlozza a pópa és a Zahaijinok (IV. Iván feleségének családja) szembenállását, túlértékeli Szilveszter politikai befolyását. A hatalomhoz való közelség még nem jelenti a hatalom birtoklását. Kazany bevételéig a pópa Makarij metropolita istápolása mellett egyházpolitikai ügyekben tevékenykedett, s nagy patrónusa révén kerül az uralkodó közelébe, de
