Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
38 SENGA TORU Béla királyfi halicsi hadjáratáról, amelyben II. András nem vett részt, a halics— volhiniai évkönyv csak az 1229. évnél tudósít.5 Igaz ugyan, hogy Halics vára felől a magyar csapatok útvonalát oklevelünk - úgy tűnik - észak felé, az évkönyv 1229. évi híradása pedig délkelet felé vezeti, s így összeegyeztethetetlennek látszik a két tudósítás. Ha viszont fontolóra vesszük, hogy az előbbi forrásadatban lényegében Dénes hadi érdemeiről, vagyis Béla királyfi serege egy részének hadviseléséről van szó, s ezzel szemben pedig az utóbbi tudósítása Bélára összpontosítja a figyelmet, nem áthidalhatatlan az ellentmondás. A két egymástól eltérő szempontokat tartalmazó tudósítás, valamint más adatok alapján nagyjából a következőképpen lehet rekonstruálni ennek a halicsi hadjáratnak a vázlatos menetét: Béla hada Halics felé a Vereckei-hágón keresztül ment, ahol már csatát kellett vívnia.6 Bár a Kárpátokon való átvonuláskor az áradás miatt a lovak megfulladtak, Béla hadserege azonban tovább haladt, és körülvette Halics várát, majd összecsapások következtek.7 Danyiil Romanovics a lengyeleket és Kötöny kunjait, Béla pedig Begovarsz kunjait hívta segítségül. A királyfi időközben Volhinia irányába küldte Dénest, aki Kremenc környékén vívott csatát, és azután pedig Luck várát vívta meg.8 Béla hada gyengülni kezdett, és elvonult a vár alól. Majd a Dnyeszter mentén folytatódott a harc.9 Béla tovább haladt kelet felé Vaszilev irányába, és átkelve a Dnyeszteren Prut felé vette útját, s így Danyiilnak sikerült Halicsot megtartani.10 sPSZRL. II. 760-761 ; GVC. 37-38.; GVL. 272-275. 4 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angränzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I. Bearb. v. Hans Wagner. Graz-Köln 1955. 219. 314. sz.; Wenzel G.: , Árpád-ícori új okmánytár. I-XII. Pest 1860 - Bp. 1874. (röviden: ÁUO) VII. 263. 183. sz.; CD. IV/2.32.; A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona T. Bp. 19872 (röviden: TE) 421. IV. Béla ezen 1248-ban kibocsátott adománylevele szerint Herbord ispán „Galicianagy kapuja alatt, az úgynevezett Magyar-kapunál (sub magna porta Gallicie que uocatur Vungarica)" harcolt, amely bizonyára a halics-volhiniai évkönyvben előforduló, a Szánok közelében levő „Magyar-kapu (vorota Ougor'skye)"-val azonos. PSZRL II. 764.; GVC. 39.; GVL. 276-277. Itt a Vereckei-hágóról lehet szó, amelyet Rogerius Rusz-kapunak vagy Hegy-kapunak (. . . portám Ruscie, que Montana dicitur . . .) ír. E. Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpisis Arpadianae gestarum. II. Bp. 1938. 560.; TE. 148. 'Ezekről az összecsapásokról nemcsak oklevelünk és a halics-volhiniai évkönyv, hanem IV. Béla egy 1249. évi adománylevele is hírt ad. ÁUO. VII. 283. 200. sz.; TE. 429-430.; RA. I. 271. 901. sz. 8 Az oklevelünkben szereplő Luchuchku és Kuzmench helynevek azonosítása nem problémamentes. A Luchuchku név a Lucsoszk(Lucosk) névvel azonosítható, és az utóbbi a Luck név variánsa. Szlovnik sztaroukrajinszkoji movi XIV-XV szt. u dvoh tomah. Kijev 1977-1978. I. 559-600. Megjegyzendő, hogy Kremenec lengyel neve Krzemieniec. Vö. Pauler: MNT. II. 106-107.;Hrusevszkij: Isztoríja, III. 517. 'PSZRL. II. 761.; GVC. 38.; GVL. 274-275. Ld. még a 6. jegyzetünkben említett IV. Béla oklevelét. Begovarsz-ot gyakran Borc/Barc kun vezérrel azonosítják, aki 1227-28 táján megkeresztelkedett Béla közbenjárására. 1 "PSZRL. II. 761.; GVC. 38.; GVL. 274-275. Valószínűleg Bélának e halicsi hadjáratára vonatkozik II. András egy 1231-ben kelt oklevelének ama utalása is, miszerint Béla a „ruténok" ellen hadat viselt. Zala vármegye története. Oklevéltár I. Bp. 1886. 6. 5. sz.; RA. 154. 480. sz. Halicsi hadjáratokra való utalások találhatók még IV. Béla néhány későbbi oklevelében is (ÂUO. VII. 100. 64. sz., 192. 125. sz.; RA. I. 208. 691. sz.; 240. 804. sz.), de eldönthetetlen, hogy ezek melyik évben történt hadi eseményekre vonatkoznak.
