Századok – 1988

Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III

442 KOZ'ÁRI MONIKA Németország jól informált volt az orosz—angol tárgyalások menetéről és részleteiről, de értesüléseit nem az orosz kormánytól szerezte hivatalos, vagy nem hivatalos úton, hanem Münster jelentéseiből Londonból, aki ottani orosz kollégája jóvoltából tájékozott volt részleteiben is az orosz válaszokról. Suvalov orosz követ, akit Péterváron is ismertek németbarát irányvonaláról, saját felelősségére tartott fenn jó kapcsolatokat német kollégájával, és Münster ezen a csatomán sok hasznos információhoz jutott, sőt, a Suvalovtól származó közvetítő javaslatokat előbb ismerte, mint az orosz kormány. Az orosz kormány ugyanakkor bizalmatlan volt Németországgal szemben, az orosz—angol tárgyalásokkal kapcsolatban meglehetősen kevés információt nyújtott, és ha mégis, akkor jobbára ködösített. Az orosz bizalmatlanság legfőbb oka az volt, hogy Péterváron változatlanul fönnállt a gyanú, hogy Németország az elókonferenciával Angliának akar segédkezet nyújtani.7

2 A Németország által tanúsított magatartás — vagyis az, hogy Németország az orosz—angol diplomáciai küzdelembe egyáltalán nem avatkozott be —, I. Vilmos maximális helytelenítésével találkozott. A császár elégedetlenségét fejezte ki afölött, hogy Münster csak arról jelent, mi történt orosz—angol vonatkozásban, de soha nem említi, hogyan foglalt állást ő maga ezekben a kérdésekben az angol kormány irányában. Az uralkodó hiányolta az Oroszország érdekében történő német fellépést. „Ha mi az Oroszország iránti jóindulatú semlegességünkből nem is akarunk kilépni, akkor is nekem úgy tűnik, hogy itt a megfelelő hely és idő kijelenteni, hogy mi milyen nagy mértékben kívánjuk és követeljük Európa békéjének megőrzését. Hogy ilyen jelentéktelen kérdések /— a tárgyalási alap—K.MI egy háborút motiválhatnak, ez felfogásunk ellen van, és az ilyen veszélyre fel kell hívnunk a figyelmet.73 I. Vilmos nemtetszését az is kiváltotta, hogy Münster jelentése szerint csak Ausztria-Magyarország tett lépéseket Londonban a kongresszus megmentésére, és számon kérte, hogy Németország miért nem tesz semmit?74 Az uralkodó kívánsága parancs, és ennek megfelelően Bismarck Bülow útján közöltette mindkét érdekelt állam berlini követével, Oubrillal és Odo Russellel: „Őfelsége a császár mennyire sajnálja, hogy látszólag formális véleménykülönbségek miatt a Pétervár és London közötti megállapodás — amit Berlinben pedig őszintén kívánnak — nem jött létre".75 Az Osztrák-Magyar Monarchia figyelemmel kísérte, hogy Németország milyen magatartást tanúsít az orosz—angol konfliktussal kapcsolatban. Megnyugvással tapasztalhatta, hogy Németország változatlanul tartja magát korábbi, Bülow által még március elején megfogalmazott politikájához, nevezetesen, hogy nem áll szándékában az orosz—angol ellentét részleteivel foglalkozni.7

6 Németország egyébként — jelentette Károlyi Bécsbe — nem fog könnyeket hullatni, ha a kongresszusra mégsem kerül sor, amúgy is csak szükségből volt hajlandó beleegyezni abba, hogy a kongresszusnak Berlin adjon otthont. 72

GP,II,Nr.359. 73 GP.II.Nr.369. 74 GP.II.Nr.372. széljegyzet 75

PA. I.A.B.q. 128.Bd.2.Bülow feljegyzése, Berlin, márc.27. p.101 76

PA, I.A.B.q.l28.Bd. l.BUlow Schweinitznek, Berlin, márc.l0.p.080.Bizalmas.