Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
438 KOZ'ÁRI MONIKA „Angliában általában úgy vélik, hogy Oroszország ezt a feltételt nem fogja elfogadni, és nőttőn-nő azoknak a száma, akik ellene vannak, hogy Anglia bármiféle kongresszuson vagy konferencián részt vegyen" — jelentette Münster. 57 Oubril berlini orosz követ úgy nyilatkozott az angol fetételról, hogy Gorcsakov már leszögezte, Oroszország hajlandó az összes érdekeket érintó kérdést a kongresszus elé vinni. О azonban úgy véli, hogy ez a meghatározás így nem teljesen egyértelmű, mert az egyes hatalmak mást és mást érthetnek európai érdekeket érintó kérdések alatt, ezért a legegyszerűbb az volna, ha Németország a meghívásban a kongresszus céljaként és feladataként leszögezné, hogy csak azoknak a kérdéseknek a tárgyalásáról lehet szó, amelyekben az európai hatalmak érdekeltek.58 Ezek után Németország is rákényszerült, hogy a tárgyalási alap kérdésben állást foglaljon. Bismarck leszögezte, hogy Németországnak semmiképpen nem feladata, hogy a meghívásban az orosz érdekeknek megfelelően határozza meg a tárgyalás programját. Németország mindössze azt hajlandó vállalni, hogy írásban rögzíti a tárgyalási alap vonatkozásában azokat az elveket és feltételeket, amelyekhez előzetesen valamennyi hatalom hozzájárult. Németországnak az az álláspontja — közölte Bülow Schweinitzcel, a követ tájékoztatása céljából —, hogy a kongresszusnak a San Stefano-i szerződésnek azokat a pontjait kell megvizsgálnia, amelyek a korábbi európai szerződéseket, nevezetesen az 1856-os párizsi, és az 187l-es londoni egyezményt érintik. A tárgyalások alapjául pedig az szolgálna, hogy ezeket a pontokat Oroszország és Törökország a kongresszuson közösen ismertetik. A tárgyalásokat ki lehetne bővíteni oly módon, hogy a San Stefano-i békeszerződés ismeretében a többi hatalom más pontokhoz is emelhet kifogást, vagy tehet javaslatot. Németország ugyanakkor egyetért azzal a francia javaslattal, hogy a békeszerződésben nem szereplő, inás európai érdekeket éritntó kérdéseket ne lehessen fölvetni a kongresszuson. Bülow utasította Schweinitzet, hogy ha ez a kérdés szóba kerülne Pétervárott, ebben a szellemben nyüatkozzon, de ne mint hivatalos német álláspontot kezelje kifelé.5 9 A német magatartásból látható az a törekvés, hogy Németország — bár elfogadta, hogy a hatalmak Berlinbe üljenek össze -, távol tartotta magát —, amennyire a vállalt házigazdái szerepe mellett ez lehetséges — a konresszus szervezésétől. Nem kezdeményezett semmiben, csupán azt a feladatot volt hajlandó ellátni, hogy a meghívókat szétküldi, de csak akkor, ha a hatalmak annak tartalmában, részleteiben egymás között megegyeztek. Németország tehát felelősséget az előkészítés egyetlen pontjáért sem vállalt, nem házigazdai, sokkal inkább íródeáki a funkció, amit a nyilvánosság előtt magára kényszerített. A háttérben is csak finoman folyt bele az események irányításába, időnként adott egy-egy baráti tanácsot. 57 GP.II.Nr.337. 58 GP,U.Nr.339. 59 PA, I.A.B.q. 125.adh.8Bd. 1 Bülow Schweinitznek,, Berlin, márc. lO.p.080. Bizalmas.
