Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 tekintette volna, és az angol—orosz háború veszélye nőttön-nőtt. Oroszország tehát jól fölfogott érdekében közeledett Németországhoz, és volt hajlandó tárgyalni a Monarchiával,.mert hadereje nem tette lehetővé, hogy egyszerre nézzen farkasszemet a Márvány-tengernél Angliával, a Balkánon pedig Ausztria-Magyarországgal. Az orosz közeledésre és a Novikovnak szánt instrukciókra mintegy válaszul, Biilow részletesen informálta Schweinitzet a keleti válság jelenlegi stádiumával kapcsolatos német álláspontról. Eszerint Ausztria-Magyarország könnyebben elfogadná Bulgária orosz megszállását, ha Oroszország csökkentené a megszállás időtartamát, és pl. egy évben korlátozná. Oroszország ebben és Bulgária kiterjedésében nyugodtan figyelembe vehetné az osztrák érdekeket anélkül, hogy a saját vitális érdekeit sértené.2 -1 Az orosz—angol viszony kapcsán Bülow leszögezte, hogy Németországot — ellentétben az Osztrák—Magyar Monarchiával és Angliával — nem izgatja az a kérdés, hogy Oroszország elfoglalja-e Konstantinápolyt vagy sem. „Ez a döntés kizárólag az orosz kormányra tartozik, mi éppúgy nem vindikáljuk magunknak a jogot, hogy ebben állást foglaljunk, mint ahogy nem foglalunk állást azt illetően sem, hogy Angliában milyen döntés születik válaszul erre a lépésre".2 4 Meglehet, hogy ha Oroszország megszállja a török fővárost, az az Angliával való szakításhoz vezet, de ebből a szempontból Bismarck megítélése szerint nincs lényeges különbség a csapatok jelenlegi állása és a Konstantinápoly esetleges elfoglalása kapcsán létrejövő helyzet között, mert mind az angol, mind az orosz haderő olyan közel áll a városhoz, illetőleg egymáshoz, hogy bármely pillanatban támadásba lendülhetnek, és bármelyik elfoglalhatja Konstantinápolyt. Hogy ilyen helyzetben eddig még egyik fél sem találta meg a casus bellit, az Bismarck szerint azt jelenti, hogy egyikük sem akar háborúzni, vagy legalábbis nem akarja elsietni.25 Németország politikájának fontos dokumentuma a keleti válsággal kapcsolatban Bismarck február 19-én, a Reichstagban parlamenti képviselők interpellációjára e tárgyban elmondott beszéde, amelyben fő vonalaiban ismét összegzi — ezúttal azonban a nyilvánosság előtt — a Németország által követendő magatartás alapelveit.2 6 Bismarck beszédét február 21-én teljes terjedelmében leközölték az orosz újságok. Ennek ellenére Gorcsakov egyetlen elismerő szót sem szólt róla, pedig Schweinitz éppen aznap járt nála.27 Gorcsakov szóra sem méltatta a deklarált német semlegességet, pártatlanságot. Hallgatása feltétlenül azt jelenti, hogy nem volt elégedett. Mint ahogy nem volt elégedett Andrássy sem, aki viszont ennek hangot is adott, igaz, rendkívül udvarias formában. A német kormány rezervált magatartását nagy mértékben helyesli — mondta Andrássy —, ennek ellenére a maga részéről nagyon szeretett volna olyan kijelentést hallani, amelyből a Monarchia közvéleménye számára világosabban kiderült volna, hogy Németország elimeri az orosz követelésekkel szembeni osztrák-magyar fenntartások jogosságát.2 8 23 PA, I.A.B.q.l25.adh.8.Bd.2. Bülow Schweinitznek. Berlin, febr. 18. No. 126. 24 Ugyanott. 25 Ugyanott. 26 Bismarck: Reden. Stuttgart-Berlin. 1913. Bd.ll. 520-534 p 27 PA, I.A.B.q.l25.adh.8.Bd.2. Schweinitz Bülownak, Pétervár, febr.21. No.46. Bizalmas 28 PA, I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.2. Stolberg Bülownak, Bécs, febr. 22. No.59. Szigorúan bizalmas.
