Századok – 1988

Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III

428 KOZ'ÁRI MONIKA támogatást reméli, és csak abban az esetben hajlandó a hármas tárgyalások megkezdésére, ha Németország előre biztosítja afelől, hogy ezekben a kérdésekben az osztrák álláspontot fogja támogatni. Amennyiben erre Németország nem vállalkozik, Andrássy nem látja értelmét a hármas tárgyalásoknak, és akkor az osztrák álláspontot csak a konferencián szándékozik ismertetni, ahol az várhatóan anélkül is támogatásra talál, hogy Németországnak túlságosan exponálnia kellene magát.1

9 Andrássy udvarias érvelése a Németország iránti tapintat köntösébe volt bújtatva, de egyértelmű jelzés volt: Ausztria-Magyarország abban a helyzetben van, hogy érdekei támogatását nem egyedül Németországtól várhatja. Ahhoz azonban, hogy ez valóban így legyen, a Monarchia számára rendkívül fontos volt, hogy a konferencia haladéktalanul összeüljön. Bismarck válasza Ausztria-Magyarországnak Németország iránti reményeire nem az volt, amit Andrássy várt. Andrássy azt a rendkívül udvarias választ kapta, hogy Németországnak nagy örömére szolgál, hogy az orosz—osztrák nézeteltérések már csak az Andrássy által emlitett két ponton léteznek, és hogy úgy tűnik, más súlyos kérdésekben az egyetértés megvan. Németország úgy gondolja, hogy az egyetértés a tárgyalások útján ebben a két pontban is létre fog jönni, de nem hiszi, hogy a megegyezés ügyét azzal szolgálhatná, ha egyik vagy másik szövetségesével szemben a másik féllel majoritást alkotna. „Bármilyen nagy volt mindig is a készségünk, hogy alávessük magunkat akármilyen közvetítő szerepnek, amelyre a barátaink minket kértek, feladatunkkal éppoly kevéssé egyeztethető össze, hogy nyomást gyakoroljunk valamelyik félre".2

0

A majorizálás kihúzná a talajt a három császár szövetsége alól, amelynek fönntartása pedig Németország legfőbb érdeke. Németország annál kevésbé tartja helyénvalónak az optálást — mondta Bismarck —, minél jobban látja, hogy a két partnere közötti nehézségek egyre nehezebben gyózhetók le. Mindezek alapján Bismarck Andrássytól megértést remélt.2

1

Az utasítás Stolbergnek készült, Andrássynak nem hozták szó szerint tudomására. Oroszország február elejétől szemmel láthatóan közeledett Németországhoz. Gorcsakov külügyminiszter először is sajnálkozását fejezte ki Bülownak, a német külügyi államtitkárnak, hogy nem volt alkalma Németországot a fegyverszüneti tárgyalásokról tájékoztatni, de ó maga is csak későn és pontatlan információkat kapott (sic!). Mostantól kezdve azonban mindenről tájékoztatja a német kormányt, és kezdi is rögön azzal, hogy megküldi a Novikovnak, bécsi követüknek a hármas tárgyalásokra szánt instrukcióit Berlinbe, még mielőtt elküldené Bécsbe.2

2

Oroszországnak Németország iránti hirtelen közeledését két fontos ok magyarázza. Az egyik ok — mint azt már láttuk — az volt, hogy német támogatást várt Bécsben, másfelől, hogy azokban a hetekben Angliával való kapcsolata is fenyegetően elmérgesedett. Az orosz csapatok a fegyverszünet megkötése után is folyamatosan haladtak előre Konstantinápoly irányába, és ahogy közeledtek, az angol idegesség úgy nőtt. Az angol hajóhadat bevezényelték a Márvány-tengerre, és Anglia ugrásra készen várta a fejleményeket. Konstantinápoly elfoglalását casus bellinek 19

PA, I.A.B.q.l25.adh.8.Bd. 1. Stolberg a Külügyminisztériumnak, Bécs, febr.12. No.38. 2(1

PA, I.A.B.q.l25.adh.8.Bd.2. Bülow Stolbergnek, Berlin, febr.16. No.109. Bizalmas. 21

Ugyanott. 22 GP.II.Nr.320.