Századok – 1988

Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III

424 KOZ'ÁRI MONIKA * * * Minthogy a Balkánnal kapcsolatos nagyhatalmi célkitűzéseket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy sem német—orosz érdekellentét, sem érdekegyezés nem volt Délkelet-Európában, a német—orosz kapcsolatok alakulására elsősorban közvetett módon tudunk fényt deríteni, figyelemmel kísérve Németország magatartását a keleti válság folyamán kialakult és Oroszországot érintő különböző szituációkban. Ahhoz tehát, hogy a német—orosz kapcsolatok alakulásáról képet alkothassunk, mindenekelőtt az orosz—osztrák—magyar és az orosz—angol viszonylatban történt eseményeket és Németország reakcióit kell szemügyre vennünk. Emellett meg kell kísérelnünk feltárni Németországnak Oroszországgal szembeni szándékait, és tetteinek, reakcióinak mozgatórugóját. * * * Az orosz—török háború 1877 decemberére — Plevna bevételével — lényegében véve eldőlt, éspedig Oroszország javára. Ezzel egyidóben megkezdődött Oroszországban a végleges fegyverszüneti- és békefeltételek kidolgozása. Törökország is tisztában volt azzal, hogy vereséget szenvedett, és két nappal Plevna bevétele után békeközvetítésre kérte föl Németországot, amely 1877 áprilisa, vagyis az orosz—török háború kirobbanása óta ellátta Konstantinápolyban az orosz érdekek képviseletét.1 Németország azonban a török felkérést elutasította, mert nem szándékozott vállalni — legalábbis nyilvánosan — semmilyen szerepet az események alakításában. Bismarck német kancellár azt tanácsolta Törökországnak, hogy békekérelmével forduljon közvetlenül Oroszországhoz. „Nekünk semleges és jószomszédi kapcsolataink, amelyek bennünket Oroszországhoz fűznek, nem engedik meg, hogy közvetítéssel próbálkozzunk" — mondta.2 Az orosz kormány a kialakított békefeltételeket illetően — a várható fogadtatás miatt — szondírozni akart nagyhatalmi partnereinél, de nem hivatalos diplomáciai úton. így a 13 pontból álló békefeltételeket II. Sándor cár I. Vilmos és Ferenc József császárhoz címzett magánlevélben ismertette 1877. december 9-én. Bismarcknak a német érdekek szempontjából nem volt kifogása a feltételek ellen, amelyek minthogy német érdekeket nem érintettek, nem is sérthettek. Nem értett egyet viszont azzal, hogy az orosz—török háborút kétoldalú béketárgyalások és békeszerződés útján zárják le. A békekötés kérdésében az volt a koncepciója, hogy Oroszország és Ausztria-Magyarország bármiféle nagyhatalmi beavatkozástól mentesen egymás között egyezzenek meg a megkötendő béke feltételeit illetően, hogy a későbbi esetleges konfliktusokat kiküszöböljék, a nézeteltéréseknek elejét vegyék. Bismarck számára fontos volt, hogy az orosz—török háború lezárása Ausztria-Magyarország számára is meghozza a kívánt eredményeket — vagy legalábbis egy ésszerű kompromisszummal azok nagy részét —, mert tudta, ha nem így történik, And-1 PAJ.A.B.i.58.Bd4. Reuss BUlownak, Pera, I877.dec.12. 2 Die Große Politik der Europäischen Kabinette/=GP./II. Nr.299.