Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
372 ZÁVODSZKY GÉZA szabadság nélkül. Az amerikai viszonyok ismeretét és inspiráló hatását mutatják a szólás- és sajtószabadság jelentőségét megfogalmazó bekezdések is. Hajnóczy tisztán polgári megoldások ajánlása esetén igen körültekintően mérlegel, hiszen javaslatai nem utópiák. Igyekszik úgy megszerkeszteni azokat, hogy a rendi ellenzéknek, de az uralkodónak is még elfogadhatóak legyenek. Jó példa erre az említett 1786-i amerikai vallásügyi törvény, melyet Dissertatio politico-publica de Regiae potestatis in Hungaria limitibus című, 1791-ben nyomtatásban is megjelent röpiratában — nyilván az országgyűlésen kibontakozott vitákkal kapcsolatban — tovább népszerűsít. Miután bevezetésként csaknem szó szerint megismétli a Ratióból idézett sorokat, latin fordításban közli az amerikai törvény szövegét.15 1 A törvény az állam és az egyház teljes elválasztását jelentette, melynek értelmében a polgárok nemcsak felekezetüket választották meg szabadon, hanem azt is maguk döntötték el, hogy támogatják-e anyagilag valamelyik egyházat és annak papjait, vagy sem. Hajnóczy világosan látja, hogy Magyarországon, vagy a Rajnától keletre bárhol, nem lehet szó az egyház és az állam szétválasztásáról, hanem a vallásfelekezetek egyenlőségét kell megteremteni. „[...] Igazságos lenne, hogy mivel az országban lévő kultuszok összes erkölcsi parancsai ugyanazok, tehát a köznyugalom alapját ugyanolyan mértékben szolgálják, a törvények kedvezményében az egyik vallás lelkészei ugyanúgy részesüljenek, mint a másiké. Ellenkezik ugyanis a természetes igazságossággal, hogy míg ugyanolyan mértékben szolgálják a köz javát, minden előny csak egy vallás lelkészeire háramoljon."15 2 Nem követelheti az evangélikus egyház — érvel igen taktikusan —, hogy egyedül részesüljön mindazokból a gazdag alapítványokból, amelyeket annak idején az azóta katolizált Nádasdyak a javára tettek, de nem jogos az sem, hogy az első magyar királyok által az akkor egyetlen egyháznak adományozott javakból az időközben a — Hajnóczy szerint többségében — más vallásra tért lakosok ki legyenek zárva. Hajnóczy színvonalát csak a nemesi reformerek legjobbjai közelítik meg, de náluk a jogegyenlőségről a képviseleti elv következetes érvényesítésére és az állami függetlenség követelményére helyeződik át a hangsúly. Talán legmarkánsabb és legsokoldalúbb képviselőjük — ekkor — Berzeviczy Gergely, aki az 1790 áprilisában Budán kelt De dominio Austriae in Hungaria című szenvedélyes röpiratában — mely a nemesi mozgalom megnyilatkozásai közül egyedül tűzte ki célul a teljes elszakadást — II. József rendszerét Magyarországon többek között Anglia amerikai zsarnokságához hasonlította, és következményként, a rousseau-i szerződéselmélet gyakorlati alkalmazását helyezte kilátásba. A felségsértés bűnének következményei a családokat és az utódokat is sújtják, az ehhez mérhető bűn, П. József féktelen és önkényes zsarnoksága, miért ne terjedhetne ki az uralkodóházra. „Megerősítik ezt a szabadsággal megáldott és zsarnoki gyötrődéstől szenvedő országok példái Sardiniában, Amerikában, a szövetséges "'Ismervén Hajnóczy személyes sorsát, nem igényel különösebb magyarázatot, milyen hatást gyakorolhatott rá és sorstársaira az amerikai törvény indoklása: „Tudjuk, hogy polgári jogaink a hitvallással nincsenek szorosabb kapcsolatban, mint a természetnek, a dimenzióknak a tanulmányozása. Az a hitvány szokás tehát, hogy valamely polgárt a közbizalomra mintegy méltatlannak ítélünk, midőn hasznos és megtisztelő tisztség viselésére alkalmatlannak nyivánítjuk, hacsak ezt vagy azt a kultuszt el nem hagyja, annyi, mint őt attól a szabadságtól, azoktól az előnyöktől megfosztani, amelyeknek többi polgártársaival együtt mintegy természetjog alapján örvend." (Csizmadia i.m. 161—162.) 152 Csizmadia i.m. 161—162,
