Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 29 hogy a Zsombor úri nemzetség leszármazottai még évszázadokkal később is őrizhették annak emlékét, hogy a gyuláktól származtak, az utóbbi érvünk pedig annak igazolását szolgálta: ha Prokuj gyula Észak-Erdélyben gyakorolt hatalmat, akkor a leverése után röviddel ott megszervezett erdélyi püspökségnek is eredendően a gyula szállásterületére, Észak-Erdélyre, illetve az azzal északról határos területre kellett kiterjednie. A Gyulák erdélyi uralma kapcsán már csak egy kérdés vár megválaszolásra: milyen volt a viszony, főleg a 10. század második felében, az Árpádok és a gyulák között? Ebben a vonatkozásban Györffy György egészen szélsőséges álláspontot képvisel, amennyiben elvitatni igyekszik a gyulák önállóságát, s bizonyítani törekszik azt, hogy az Árpádok tényleges főhatalma érvényesült felettük, illetve Erdély felett. Még Géza fejedelem idejére sem ismerte el Györffy, hogy „a Gyulák ekkor önálló tartománnyal rendelkeztek" volna, ugyanis az Árpádok Erdélyben „egy-két sóbányát mindig a kezükben tartottak". Azt sem fogadta el Györffy, hogy Bulcsú és gyula megkeresztelkedése esetén „külön utakon járó törzsfők akcióiról volt szó". Legfeljebb annyit engedett meg: „a >>gyulá«-nak és családjának Erdélybe költözése azt jelentette, hogy emelkedett önállóságuk". 1003 körül tételezte csak fel Gyuláról (valamint Ajtonyról), hogy mindkettő „mint önállósult tartományúr külön utakon járó politikát folytatott". 93 Györffy nézetével szemben Makkai tartózkodó álláspontot foglalt el, s csak odáig ment el következtetéseiben: az Árpád-házi „nagyfejedelemnek az összes magyar törzsek fölötti uralomra tartott igénye fennállott, de azt gyakorlatilag csak István király hadjáratai érvényesíthették".94 Két olyan mozzanat szól Györffy felfogása ellen, illetve erősíti Makkai megfogalmazását, amely akár perdöntőnek is tekinthető abban a kérdésben: ki volt ténylegesen az úr a 10. századi Erdélyben? Az egyik bizonyíték egy szellemes megfigyelésen alapul: Taksonynak az erdélyi gyulák családjába tartozó Sarolttal kötött házassága az egyetlen kivétel az Árpádok négyszáz éves történetében, amikor a trón várományosa saját országabeli előkelővel kötött házasságot.9 5 Ha azonban ezt nem ítéljük kivételnek, akkor ebből az következik: a 10. század második feléoen az Árpádok idegennek tekintették a gyulák családját, országát és népét. Minden okuk megvolt erre: a gyulák saját önálló uralmi területtel rendelkeztek, amely felett az Árpádok legfeljebb elvi uralmi igénnyel rendelkezhettek. Önálló külpolitikát folytattak, gyula, a második, Bizáncban keresztelkedett meg, keleti rítus szerinti térítő tevékenység kezdődött Erdélyben. Etnikailag a magyar és a török komponens mellett a gyulák tartományában megerősödött a szláv elem, amint Sarolt nevének szlávos alakja (Beleknegini), valamint Prokuj szláv neve mutatja.96 S hogy nem csupán a 10. századi Árpádok, hanem a kortárs és későbbi krónikások is önállónak tekintették Gyulát, megfogalmazásaik bizonyítják. A Hildesheimi Évkönyv ugyanúgy királynak (rex) nevezte Gyulát, mint Istvánt, országának pedig megadta a regnum minősítést. Még egyértelműbb a 14. századi krónikakompozíció tudósítása: Szent István Gyula igen tágas és nagyon gazdag országát (regnum) Magyarországhoz (monarchie 93 Györffy György: a 67. jegyzetben i. m. 102-103.; Györffy György: MT, 683., 706., 764. 9 4 Makkai László: ET, 591. 9 5 Ezt a gondolatsort Boba Imre vetette fel 1986. december 5-én Szegeden tartott előadásában. 94 G, III. 2203-2204. L.Melich János: Beleknegini és Prokui. Magyar Nyelv 1927. 488-496. L. még Szegfű László: Sarolta. Horváth János-Székely György (szerk.): Középkori kútfőink kritikus kérdései. Memoria saeculorum Hungáriáé 1. Bp. 1974. 243-245.
