Századok – 1988

Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III

328 KOVÁCS I. GÁBOR ezt a tendenciát követik. A nyomtatott kultúrában a Bucsánszky-féle sajtótermékek tulajdonképpen a legelső tömegkulturás jegyeket is felmutató kiadványok lesznek. Ebben az elmélyülő történelmi folyamatban természetes módon ritkán születtek Toldy Ferenc „ódivatú" ideáljai szerinti igazi népkönyvek. Ilyen ritka produktum volt a már emlegetett Mezei Naptár. Mielőtt azonban még a Mezei Naptár problémájára rátérnénk, a nagy naptáraknak egy eddig nem érintett tartalmi eleméről, a közvetlenül gyakorlati célú információkról, későbbi kifejezéssel az ún. „kalauzoló" részről kell szólnunk. Felhasználunk egy jellegzetes korabeli kalendárium kritikát is, amelyet egy gyakorlati férfiú, Koltai és Enessei Horváth József, Gróf Bethlen Józsefné jószágkormányzója írt.-1

1

Különböző gyakorlati igények kielégítése a kalendárium legősibb funkciója. Ezt a funkciónyalábot azonban csak most kezdik tudatosan felmérni. Idézhetjük azt a megállapítást, hogy a Nap keltéről és nyugtáról közölt információ segített az órák beállításában.3

2

Horváth a Hold járásáról jegyzi meg, hogy az utasnak azt ismerni „s aszerint indulását vagy érkezhetési plánumát intézni nem kis fontosságú". E régi, csak éppen most tudatosított funkciók mellett Horváth felsorakoztat egy egész sor olyan új információt, vagy régen is közölt, de most kibővítendó információegyüttest, amelyeket szerinte a kalendáriumoknak hoznia kellene. A tiszti címtárat — amely a Honni Vezérben minden addiginál bővebb és részletezőbb volt — б még tovább bővítené tanítók, falusi elöljárók, kereskedők, iparosok stb. neveivel. Jónak látta volna, ha a kalendárium nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb heti vásárok időpontját is közölné. A zsidók úgymond ügyesebbek, „kalendárium nélkül is tudják sok járásból, apjok mondásából hol, mikor, milyen vámmal van vásár...az együgyűbbek csak igen közel, ahol bizonyosak a vásár napjában". Ha minden vásár benne lenne a kalendáriumban, akkor „több kereskedő támadna, az utazástól nem ijedne". (A Honni Vezér az örökös tartományok vásárainak lajstromát is közölte.) Horváth a kalendáriumot a gazdasági és társadalmi érintkezés és integrálódás fontos tényezőjének fogta fel. Úgy vélte, a gazdasági kapcsolatok élénkítéséhez az is hozzájárulna, ha a kalendárium közölné az iparosok és kereskedők neveit,33

valamint azt is, hogy hol milyen birtokok vannak, hol van a központjuk, ki kezeli, ki a tulajdonos, a bérlő, tiszttartó, ispán. „A kereskedők vagy az országot ismerni kívánók is hamarabb megindulnának, ha tudnák, hogy hol mit találnak, s kivel értekezódhetnek." A Honni Vezér még a következő, az érintkezést és a forgalmat segítő újabb információkat közölte: Postabeli tárgyak címszó alatt nemcsak a postajáratokat, hanem a postai tarifák, taksák rendszerét is; összehasonlítása több országok és városok mértékeinek a budai kereskedői mértékkel; Különféle pénzek tabellája; Bankócédula scala tabella. "Horváth József'. Bírálat és némely ragasztvány az iker Magyarhon nemzeti 1837-ik évi Trattner és Károlyi Kalendáriumára. Kolozsvár, 1837. nWaltherr László: Némely észrevételek... Figyelmező, 1840. 45. sz. 731. Még 1875-ben is azt írta a nagyenyedi naptár bevezetője, hogy „faluhelyen, ahol a tornyokon óra nincs, csakis e szerint szokták az órákat igazítani". 33

A Honni Vezér hozta „Pestnek és több nevezetesebb városnak kereskedőit", sőt az ausztriai kereskedési törvényeket is.