Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 329 Naptárt az „adózó nép" kezébe (A Mezei Naptár) A negyvenes években egyre gazdagabb tartalommal telítődött a liberálisok érdekegyesítő programja. A polgárosító liberalizmus azon munkálkodott, hogy a rendi nemzet kereteit kiterjessze, az adózó népet az alkotmány sáncai közé emelje. A „szabadság és tulajdon" kettős jelszavának vezérszólama mellett megerősödött — bár mindvégig csak szolid kíséretként hangzott — a népnevelés és a népművelődés programja. Az eszme első pengetői közé tartozott már a harmincas évek elején a jobbágy származású, plebejus indulatú Vajda Péter, a Garasos Tár alapitója.3 4 A következő évtizedből már nagy számban lehetne idézni a nép művelésével kapcsolatos különféle hangsúlyú megnyilatkozásokat az ideológiai paletta konzervatívabb árnyalatú képviselőitől egész Táncsics Népkönyvéig.3 5 A széles értelemben felfogott népnevelés (nem egyszerűen az iskolai nevelést értették rajta) fontosságát, szükségességét a liberálisokon túlmenően a gondolkodó közírók széles köre elismerte, lehetőségeit kereste. A legmélyebben, legmesszetekintóbben talán Eötvös József gondolta végig a művelődés problémáját. A nép művelését a legszélesebb körű társadalmi feladatnak tartotta. "A legdicsőbb forradalom alkotmányok alapítására nem oly biztos eszköz, mint az melyet jól rendezett népművelési eszközök nyújtanak".3 6 Eötvös a legtöbb liberális gondolkodónál nagyobb szerepet tulajdonított a társadalmi, gazdasági, politikai reformokkal szoros összefüggésben végrehajtott művelődési reformnak. A reformkor sodrában élve osztozott azoknak a liberálisoknak az illúzióiban, akik hittek a szabadság-tulajdon-népnevelés szentháromságának mindent megváltó erejében.3 7 A népnevelés lehetséges eszközeit számbavéve közíróink sort kerítettek a könyvek s más nyomdatermékek felhasználhatóságának taglalására is. A felvilágosodás örököseként nagyon erősen hittek a nyomtatott betű erejében. Az 1840-ben alakult Népkönyvkiadó Egyesület — amelynek Eötvös egyik vezetője volt — például pályázatot hirdetett a köznép számára kiadandó természettani könyvre „különös tekintettel a földmívelésre s a nép közt uralkodó babonás balhiedelmek kiirtására", majd „apró népszerű elbeszélésekre", amelyek alkalmasak „erkölcsi, hazafiúi, gazdálkodási és közgazdálkodási elvek s érzelmek terjesztésére". Ezenkívül is számos terv született arról, hogy miként lehetne jó és hasznos könyveket kiadni, s azokat ingyen vagy olcsón „az alsóbb köznépnek mintegy kezébe játszani".38 uVajda Péter. Nemzetiség, Tudományos gyűjtemény 1832. VI. 53—104. Vajda törekvéseire elsőként hívta fela figyelmet Lukácsy Sándor: A Népművelés hagyományaiból. Vajda Péter. Népművelés 1964. 9.sz. 24—26. 35 A különféle nézeteket bemutatják: Balogh István: A paraszti művelődés, in.: Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Bp. 1965. II. 500—506; Mészáros István: A magyar nevelés története 1790—1849. Bp. 1968. L. még: Dokumentumok a magyar nevelés történetéből, szerk.: Ravasz János, Bp. 1966.; Nóvák József. A magyar népművelés története, i. 1772—1919. Bp. 1978. Kézirat. 36 Eötvös József: Kultúra és nevelés, szeric.: Mezei Márta Bp. 1976. 282. 37 Vahot Imre ekkoriban írta: „Népnevelés, jöjjön el a te országod!" 38 A különböző elképzeléseket jól tekinti át Fülöp Géza: Törekvések, tervezetek és egyesületek a köznép művelésére és olvasóvá nevelésére a felvilágosodás idején és a reformkorban. MKsz. 1976. 1—2. sz. 94—102.
