Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 327 szükségeset netaláni szárazságából kivetkeztetik, illetve azt ott is szem előtt tartják, hol csupán mulattatni látszanak". A szükségesnek vélt ismeretkörök felsorolása után így folytatja Toldy: „Nem követelhetjük, hogy mindez rendszeresen adassék elő, de azt igen, nehogy igen eldaraboltan, vagy éppen csak úgy odaállítva, mint az olvasó kíváncsiságát ébreszteni s kielégíteni reményijük. A világ csodái, a népek különösségei például a tömegekre oly hatással lehetnek, mint a tündérregék a gyermeki korra, mert ha a nép agyában nem is olvad egybe Green léggömbje a garabonciás diák sárkányával, mégis azon csodatájakat s népeket felsőbb lényeknek nézvén, soha előre nem buzdulunk. Pedig minden tanítás fő célja a követés, és átok azon tanításon, mely bennünket a haladás pályáján akadályoztat vagy visszalök. Mindezekből kitetszik, hogy ily népkönyvek szerkesztése nem minden himpellér dolga. Ismerni kell a nép szükségeit, ismerni azon forrásokat is, melyekből a szükségeit pótolhatni. S valaki ezt nem tekinti, az a nép méltóságát sértvén kemény feddést érdemel". A Toldy által kitűzött magas céloknak és helyes módszereknek az elkövetkező 100 évben bizony vajmi kevés szerkesztő akart vagy tudott eleget tenni. Annál több himpellérrel lesz dolgunk, akik kemény feddést érdemelhetnének, ha a megítélés s nem a megértés lenne feladatunk. Ha azonban Toldy viszonylag egyszerűnek tűnő szövegétől magasabb absztrakciókig rugaszkodunk el, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy Toldy még annak a hosszú történeti folyamatnak a magyarországi kezdőpontjánál nyilatkozott, amely Habermas szerint elvezet a „kultúrán elmélkedő közönségtől a kultúrát fogyasztó közönségig".29 E folyamat szakaszai azonban nálunk összetorlódtak. Hiszen felvilágosodáskori kezdemények után alig volt kialakulóban az irodalmi nyilvánosság a kultúrán elmélkedő, okoskodó közönséggel, s máris átfejlődóben politikai nyilvánossággá, amikor megjelentek (részben mintakövetés révén) a kultúrát fogyasztó tömegközönségre jellemző első jegyek is, a tömegsajtó bizonyos kezdeti jelenségeivel. Mindezek az új jelenségek sajátosan ölelkeztek archaikus kommunikációs formákkal, mint amilyen maga a kalendárium is. Milyen célokat olvashatunk ki Toldy kritikájából? Jóllehet megengedett, sőt szükségesnek tartott a kultúrjavak hozzáférhetősége érdekében bizonyos „pszichológiai könnyítéseket" (a szükségest netaláni szárazságából ki kell vetkeztetni), mégis alapjában véve még azok közé tartozott, akik — habermasi kifejezésekkel élve — „ódivatú módon", „a művelődést teljesen a felvilágosodás modorában el akarták juttatni az úgynevezett alacsony rétegekhez". Azok közé tartozott akik „a népet nevelik a kultúrára, nem pedig a kultúrát szállítják le néphez". „A megnövekedett közönséget egy sértetlen szubsztanciáju kultúrához" akarta felemelni.3 0 Ezzel szemben a piac törvényei már akkor kezdtek behatolni maguknak a műveknek a lényegébe. A nagy és a közepes naptáraknál a szerkesztő újdondászok a könnyebb eladás végett megkezdték azoknak a „pszichológiai könnyítéseknek" a sorozatát, amelyek a nyugati filléres magazinokat jellemezték. A negyvenes évek fővonala a nem pusztán üzleti vállalkozásként induló Mezei Naptár révén eltér ettől az iránytól. Az ezenyolcszázötvenes években kibontakozó Bucsánszkyféle vállalkozás több százezer példányban piacra zúduló naptárai viszont már kifejezetten 25 Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Bp. 1971. 230—253. '"Habermas megfogalmazása: i.m. 237—238.
