Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
346 KOVÁCS I. GÁBOR Figyelemre méltó még, hogy az új típusú naptárakban szinte nem találunk aktuális politikai híranyagot. (Kivétel az Iparosok naptára). Ennek csakis az lehet a magyarázata ebben a politizáló korban, hogy a politikai élet ritmusa úgy felgyorsult, hogy a ténylegesen politizáló közönséget az éves periodicitású kalendáriumi hírközlés semmiképpen sem elégítette ki. A nagy naptárakat vásárlók többsége pedig a politizáló közönség köréből került ki, akik ha nem is forgolódtak valamennyien a közélet fórumain, de a megnövekedett példányszámú sajtót olvasták, vagy otthon, vagy a kaszinóban, egyletben stb. .2 7 A harmincas évek elején indult nagy és közepes naptárak többnyire az eredeti célkitűzések szerint fejlődtek. A liberális irányba haladó közgondolkodás, s a közköltészet és a mindenkihez szóló irodalom megszületésénél bábáskodó, kiformálódó kritika is ezek fényében elemezte a naptárakat. Egyre inkább ezeknek az eszményeknek a teljesítését kérte számon. Az Athenaeum kritikai melléklapjában, a reformeszmék terjesztésén sikeresen buzgólkodó, az egész szellemi életet frissen szemléző Figyelmezőben 1838-ban és 1839-ben is alapos elemző kritika jelent meg az új típusú naptárakról. Az ismeretterjesztő célú kalendárium rangjának növekedését jól mutatta, hogy maga Toldy Ferenc, az új magyar irodalom nagy szervezője írt értékelést e naptárakról, egyúttal kifejtve nézeteit az eszményi kalendáriumról és annak feladatairól.28 Átgondolt, magvas eszmefuttatását érdemes hosszabban idézni. „Mióta a kalendárium nálunk is... a külföld példájára hasznos toldalékok által valódi népkönyvvé lett, azóta annál inkább esik az a kritika birtokába, minél szentebb cél a tömegek vezetése s felvilágosítása s minél ritkábbak s kevesebbek ennek elérésére eszközeink... Annyi bizonyos, hogy azon ismereteken kívül, mellyek a közműveltség elmellőzhetetlen alapkövei, milyenek a földleírás, statisztika, természettan és történetek, leginkább oly közléseket követelhetünk, melyek a tömegek mindennapi s anyagi szükségeit tárgyazzák, tehát... kereskedési s gazdasági vázolatokat, és mi szintoly érezhető szükség, erkölcsi s diaetetikai útmutatásokat s intéseket". Az 1839-es kritika is a kor szükségeihez alkalmazott népkönyvről, s a tömegek mindenoldalú kiműveltetéséről beszél. A kalendárium eszköz a haladáshoz, a nyugati polgárosultabb népek tanításának, példájának követéséhez. Ennek az ideálnak egyik naptár sem felelt meg teljesen. Ez az ismeretterjesztés nem volt eléggé gyakorlati irányú, és sokszor kuriózum jellegű maradt. Toldy kritikái egy megtett, közel tízéves út eredményeit összegezték, de már előre is utaltak a jövő követelményeire, a negyvenes évek érettebb, érdekegyesítő, polgárosító liberalizmusának jellegzetes kalendárium-vállalkozására, a Mezei naptárra. Azt már valóban eljuttatták az olvasni tudó köznép szélesebb rétegeihez, s nagyobb súlyt fektettek benne a tömegek mindennapi anyagi szükségleteinek a kielégítésére. Sőt igyekeztek figyelembe venni azt is, amit Toldy 1838-ban a kalendáriumi ismeretterjesztés módszereiről hosszú időre szóló érvénnyel mondott. A helyes módszer alapelve a már húsz éve hangoztatott „oktatva mulattatás", hol „szükséges, hasznos s érdekes" tárgyakat vesznek fel, s „a 27 Vörös Károly összesítése szerint 1842-ben a posta 12 ezer sajtóterméket szállított, s az olvasók száma ennek nyilván többszöröse lehetett. "Figyelmező 1838. 3.sz. 47—50. 1839. 4.sz. 49—53. 5.sz. 75—79. 6.sz. 85—92. Az írások név nélküliek ugyan, de az 1838-as kritika, a szignó, s az azonos szignóval közölt lakáscímváltozás alapján bizonyos, hogy a cikkek írója Schedel, későbbi nevén Toldy Ferenc.
