Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 325 tek. (Az első önálló magyar nyelvű zsidó naptár i 848-ban jelent meg.) 24 A magyarosodó kézműiparosok igényeinek kielégítésére pedig 1846-tól a Magyar Ipartestület támogatásával adtak ki egy pengőforintos nagy naptárt. A felsorolt tartalmi elemek mindenképpen polgárias jellegű vásárlóközönségre mutatnak. A használatban volt, s megmaradt példányok tanúsága szerint egyet-egyet ugyan hazafias érzésű fórangúak is megvásároltak, de valójában ezek a naptárak elsősorban a „közép rangúak szobáiba" kerültek. A használók között találunk köznemesi birtokosokat, megyei levéltárosokat, gazdatiszteket, állami tisztviselőt, ügyvédet, orvost, esperest, papokat, orgonakészítőt, festék- és lakkereskedőt, s jómódú molnárt is.25 A példányszámok ugyan meg sem közelítették a nyugati filléres magazinok elterjedtségét, hazai viszonylatban mégis magasnak mondhatók. A nagy és a közepes naptárak példányai a magas kultúrával élők legszűkebb körén túl a köznemesség, a tehetősebb honorácior rétegek s a magyar nyelvű kereskedők és a jobbmódú iparosság egyre számosabb csoportjaihoz juttatták el kicsit egyszerűsítve, de mégis szintemelő hatással a magasabb kultúra és a tudomány bizonyos eredményeit. A kaszinók, társalkodó egyletek, olvasó egyesületek is rendre meghozatták a nagy naptárakat, s így azokat a társadalmi nyilvánosság ezen új intézményeiben is nagyon sokan forgathatták.26 Tudjuk, hogy a társadalmi-művelődési színkép ebben az időszakban már a korábbinál is bonyolultabb, tagoltabb. Ha azonban puszta viszonyítási pontként felhasználjuk a 18. századi háromszintes modellt, hogy visszautalhassunk az előzményekre, akkor azt mondhatjuk, hogy a nagy és közepes naptárakat használók köre nagyobb részben a második szint felső határmezsgyéjén, a polgáriasabb csoportokból formálódott ki. Oly módon, hogy ez a réteg polgári irányba mozdult tovább, új elemeket, olvasói csoportokat is magába vett, közeledett a magas kultúrához, s annak bizonyos elemeit egyszerűsített, népszerűbb formájában igyekezett befogadni. Az ennek megfelelő naptárak iránt tényleges igény támadt, vagy legalábbis ilyen igény elég nagy mértékben felkelthető volt. így ezek a naptárak folyamatosan és tartósan jelenhettek meg. (A Honni Vezér 13 évig 1844-ig élt, a többiek 1848-ig.) A fogyasztók köréről összefoglalóan még azt mondhatjuk, hogy jó részük nem tartozott sem a hagyományosan művelt, sem az alsó társadalmi rétegekhez. Ez a művelődési réteg egyébként nem azonosítható sem egy, sem több társadalmi réteg vagy csoport egészével. Ebben, a társadalmi, politikai és kulturális tekintetben egyaránt gyorsan változó időszakban a művelődési szintek és rétegek határai az eddigieknél jellemzőbb módon a társadalmi osztályokon, rétegeken, csoportokon belül húzódtak (miként egyébként az ideológiában és politikában is). ~*Vajda Béla: A mi naptáraink. Magyar Zsidó Szemle 1885. 48—50. A zsidó naptár egy kis rovatocska volt, „melyet az egyenlőség nagy eszméjének kifolyásaként a kalendáriumcsináló urak a többi rovatok végére függesztettek". Itt jegyezzük meg, hogy az orosz naptárt (ó kalendárium) a 18. századtól, a protestánst pedig a 19. század elejétől kezdték közölni a magyarországi magyar kalendáriumok. 25 AZ olvasók társadalmi helyzetét a nagy közkönyvtárakban, a múzeumi közgyűjteményekben és a magángyűjteményekben őrzött több száz kalendárium bejegyzései, illetve a debreceni Telegdi-Kovács könyvkereskedő cég iratainak (1835—1880) az adatai alapján határoztuk meg. Utóbbi iratok a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban találhatók a 311. tételszámon. 26 A kaszinókkal, olvasóegyesiiletekkel kapcsolatos teljes szakirodalmat nagyon jól tekinti át, elemzi és summázza Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. 1978. 87— 137. A kalendáriumok megrendelésére példa: Halász Anna: A Zempléni Casino könyvtára 1831—1850. MKsz. 1970/4. 350.; Breznay Imre. Az Egri Kaszinó százéves története 1833—1933. Eger, 1934. 26.
