Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
320 KOVÁCS I. GÁBOR Fazekas tettének mindamellett még nagyon sokáig nem akadtak követői. A csak üzleti haszonra dolgozó kiadóknál fel sem merült ennek a gondolata. A sárospataki református főiskola egyébként nemes célkitűzésű kalendáriumánál pedig kompromisszumos megoldást kerestek. A naptár tartalmának körvonalazására 1827-ben kiküldött bizottság az időjárási előrejelzésről megállapította, hogy a tudósok letettek ugyan róla, hogy ez valaha is tökéletes legyen, mégis Mannheimban egy tudós társaság alakult ennek tanulmányozására. Majd így folytatták: „mindazáltal minthogy a köznép erősen ragaszkodik a kalendáriumi jövendölésekhez, ezeket a kalendáriumunkból sem kellene kihagyni, sőt különösen meg kellene említeni, hogy az időjárásról szóló jövendölések a mannheimi Tudós Társaság munkájából vétettek."9 Ez a ravasz megoldás — számolva az egyébként máig meglévő igényekkel — ezt követően elég gyakorivá vált. Akik nem hagyták el a meteorológiai előrejelzést, a tapasztalatra való utalás mellett, hallgatva az idők szavára, a leggyakrabban valamilyen tudósi tekintélyre hivatkoztak, (pl. Herschelre) A debreceni kalendárium első követői a pápai kollégium nyomdájában 1839-től kiadott Pápai Közhasznú Kalendárium és a Magyar Gazdasági Egyesület által 1840-től nagy sikerrel kiadott Mezei Naptár voltak. Mindkettőnek a szerkesztője a pápai kollégium egyik legfényesebb csillaga, az első magyar hegelianus, a nagy tudományú fiatal professzor, Tarczy Lajos volt.1 0 A Mezei Naptárt méltató Waltherr László még azt írhatta 1840-ben: „a debreceni és a pápai kalendáriumokon kívül minden egyéb kalendáriumaink a chinai ostobaság kaptájára vannak...készítve."11 Az időjóslásnak egyébként még 1855-ben is akadt védelmezője a tollforgatók közül (igaz, taktikai okokból), mondván „az ember a jövendő titkai iránt átalján igen kandi... hagyjuk a népnek ezt az ártatlan szükségletét, kivált mikor a cél, hogy azt olvasásra szoktassuk".1 2 Az Erdélyi Gazda című lap szerkesztője pedig 1871-ben írta: „Tudunk mi olyan naptár szerkesztőt, kinek arról az évről nyakán maradt a kalendáriuma, amelyikben az időjóslatot kihagyta belőle, s más évben ó is visszatért azokhoz, kiknek jelszavok: mundus vult decipi." /ergo decipiatur/13 „Oktatva mulattató" és „közhasznú" naptárak Fazekas újító naptára mellett nagy számban jelentek meg továbbra is a hagyományos kalendáriumok. Ezek formája és tartalma apró elmozdulásokkal nagyjából az előző korszaknál kialakult keretek között mozgott. Ugyanakkor már a korábbi időszak vége felé megkezdődött egy új kalendáriumtípus kialakulása is. Megszaporodtak az olyan magyar naptárak, amelyek a hagyományos nyolcadrét lőcsei formánál nagyobb alakúak 9 A Sárospataki Egyházkerületi Levéltárban található iratokból idézi Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII—XIX. században, in.: Borsodi levéltári évkönyv III. szerk. Román János Miskolc, 1980.11. ,0 Tólli Lajos : A pápai főiskolai nyomda története, Pápa, 1939. ; Szénássy Árpád: Heténytől Pápáig. Hetény, 1982.; A pápai kollégium története, szerk. Trócsányi Zsolt, Bp. 1981. 11 Waltherr László: Némely észrevételek a Mezei Naptárra. Figyelmező 1840. 41. sz. 669. "Vasárnapi Újság 1855. 13 A világ azt akarja, hogy megcsaljuk, tehát csaljuk meg! Erdélyi Gazda 1871. 13. sz. 161.
