Századok – 1988

Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III

A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 319 ezelőtt még senkinek sem sikerült magyar földön elérni. Ismerve azonban a kalendáriumok példányszámait (kettő kivételével mind magasabb), az szorul magyarázatra, hogy a debreceni miért nem ért el nagyobb elterjedtséget, s az első év után miért esett a példányszám? A debreceni nyomda monográfusa úgy látja, „csak a terjesztésben való élhetetlenség lehet az oka, hogy míg a győri Streibig-féle kalendáriumból évi húszezer példányt is eladtak, a jobban szerkesztett debreceni kalendáriumból mindössze ötezer kelt el."5 Nem rekesztve ki annak a lehetőségét sem, hogy a terjesztésben is lehettek ügyetlenségek, úgy látjuk, hogy a hagyományos naptárakkal szemben éppen az újszerű szerkesztés, kivált az időjárási előrejelzések teljes elhagyása jelentett hátrányt. Egy debreceni kollégiumi professzor iskolázott kunszentmiklósi levelezőtársa 1823-ban ezt írta: „[...] mivel a Debreceni Kalendáriomból kihagyattak a babonákkal teljes haszontalan jövendölések, amejért is az azokban gyönyörködő közrendtől meg vettetik, nem vétetik, ha történetből valamelyik meg vészi is, menten eltserélli másikért ojanért amejbe a Napok mellett időkről való jövendölés is van [...] ez hát nem a közönséges nép hanem a Tudósabb, okosabb gondolkozású Nép Kalendárioma fog lenni."6 Talán a mentalitások világa változott a leglassabban, s a felvilágosodás racionális világképe csak apránként terjedt. így a kalendáriumokból is csak vontatottan koptak ki a jóslások. Az időjárási előrejelzések pedig szinte soha nem tűntek el teljesen, csak formát váltottak. A hagyományos kalendárium-formához realista módon alkalmazkodó népfelvilágosító Fazekas ebben a kérdésben radikális volt és következetes. Végül is nagy eredményként nyugtázhatta, hogy ez a jövőbelátás hatalmától megfosztott kalendárium évente négy—hatezer példányban kelt el. A töméntelen megjelenő kalendáriumhoz képest ugyan kicsiny ez a szám, mégis nagy dolog volt, hogy a debreceni kollégium és partikulái vonzásában megrögződött debreceni későfelvilágosodás hatása alatt felnőtt egy olyan jelentős olvasóközönség, a debreceni kispolgárság, a részben paraszti származású mezővárosi és falusi kisértelmiség s az iskolázottabb mezővárosi parasztpolgárság köréből, amely rentábilissá tehette ezt a felvilágosító vállalkozást. A korábbi „második szint"7 határterületén keletkezett ez, az aufklérizmus bizonyos elemeit tovább vivő, feltörekvő, a kispolgárosodás sajátos útjait kereső társadalmi-kulturális réteg. A soraikból kikerülő olvasóközönség száma még növekedett is. Ezért írhatta Fazekas „A Debreceni Magyar Kalendáriom tisztelt kedvellóihez" című írásában mégiscsak a siker csendes örömével: „a nemes magyar nemzetet érdeklő dicsekedéssel s tartozó háládatossággal megvalljuk, hogy ...azólta mindég... hogy ezen Kalendáriom a két magyar haza előtt megjelent... reménységünket felyülhaladó kedvességgel is fogadtatott."8 5 I.m. 150. 6Sárváry Pál levelezése 1785—1848. összegyűjtötte Sárváry Jakab, Debrecen, 1869. Idézi Julow Viktor i.m. 390—91. Már korábban is arra gondoltunk, hogy a debreceni naptár teijedésének mentalitásbeli akadályai voltak. (Kovács I. Gábor. i.m. 1980. 152.) Ezért örömmel fedeztük fel a kibővített Fazekas-monográfiában a feltevésünket bizonyító leveleket. 'Dolgozatunkban Kosáry Domokos monográfiája nyomán, a társadalmi modellből kiindulva, a 18. századi nemesi művelődés alacsonyabb, lényegében széles köznemesi bázison nyugvó változatára alkalmazzuk a „második szint" kifejezést.AToiáry Domokos: Művelődés a XVTII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 8Julow Viktor. Csokonai és Petőfi között. A debreceni későfelvilágosodásról, in.: Árkádia körül. Bp. 1975. 287—88. Vö. még: Vörös Károly: Petőfi és a pesti kispolgár, in.: Petőfi és kora. szerk. Lukácsy Sándor és Varga János Bp. 1970.41—42.