Századok – 1988

Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III

312 GEBEI SÁNDOR megszilárdítását szolgáló, a cár és az ország képében összegyűlt szobor érdekeinek azonosságát illusztráló testület. (Kiemelés tőlünk — G. S.) Sommásnak tűnő véleményünk tisztázását — rendhagyó módon — kérdésfelvetéssel indítjuk. Miért válhatott a zemszkij szobor a cár kezében eszközzé? De nem lesz öncélú dolog, ha a kérdést fordítva is megismételjük. Miért nem akadályozhatta meg a zemszkij szobor a cári egyeduralom kiteljesedését? Nézetünk szerint azért, mert a privilegizálás az uralkodó szuverén joga, és a zemszkij szobornak sem a beleszólási, sem a módosítási, sem a tiltakozási, sem az ellenállási jog nem adatott meg. Ebből fakadóan, a katona-szolgáló nemesség és a városi kiváltságosok nem a zemszkij szoborhoz, hanem az uralkodóhoz kötődtek. A kiváltságolás elválaszthatatlanul az államszolgálat elvéhez kapcsolódott, amelynek érvényesítése a cár kötelessége volt. A cár személye hallatlanul fontos az orosz társadalomban, mert ó nemcsak egyszerűen az ország és az állam első embere, hanem első szolgálója is (kiemelés tőlünk — G. S.) Tetteiért, cselekedeteiért viszont nem az ország, hanem Isten előtt felel, ezért társadalmon kívüliséget és társadalom felettiséget élvez. Kérdés, hogy akkor hogyan érvényesíthette társadalmi, állami mindenhatóságát? Meggyőződésünk, hogy a feleletet a bojártanács és a zemszkij szobor záróformuláinak értelmezésében kell keresnünk. A források a „goszudar ukazal i bojare prigovorili" (,,po goszudarevu ukazu bojare prigovorili") és a „bojare prigovorili i car ukazal" változatokkal közlik. Ugyanazon kifejezések fordított sorrendje — mint látni fogjuk — lényeges különbséget hordoz. „Az uralkodó megparancsolta és a bojárok eldöntötték" („az uralkodó parancsára a bojárok döntöttek") formulák a bojártanács végzései, és azt tükrözik, hogy a cár a tanácsosait egy konkrét ügy megvitatására utasította, amelyről az elnökletével lezajlott tanácsülésen döntést is hoztak. „A bojárok eldöntötték és a cár megparancsolta" kitétel a zemszkij szoborok jellemző mondata és arra utal, hogy a cár által egybehívott országos tanács a cári előterjesztésekre megadta válaszát — a bojárok kifejezés ebben az összefüggésben az egész szoborra vonatkozik, a zemszkij szobor mint tanácsosok testülete jelenik meg előttünk —, és a cár elindította a végrehajtást. (Kiemelés tőlünk — G. S.) Eredeti gondolatmenetünket folytatva megállapíthatjuk, hogy a cár azért az ország első szolgálója, mert országának első parancsolója (kiemelés tőlünk — G S.), hiszen a közös döntések megvalósítása első fokon, az ő parancsával vette kezdetét. A középkor felfogása úgy tartja, hogy a döntés joga — végeredményben — a bojárok kezében yan, a jó vagy a rossz döntést a cár csak végrehajtatja a társadalom valamennyi tagjával. Mint ahogyan a cár Isten előtt, úgy a szolgálók a cár előtt kötelesek számot adni dolgaikról. Az ismertetett mechanizmus alapján azok követtek el bűnt, ill. azokat lehetett felelősségre vonni, akik a döntésekben részt vettek. Tehát a bűnelkövetőkre, a bojárokra lesújtó cári igazságszolgáltatás abszolúte jogszerű, sőt az antifeudális megmozdulásokban is felfedezhetjük ennek a jogszerűségnek a mozzanatát. Arra gondolunk például, hogy a moszkvai 1648-as és az 1662-es, só- és rézlázadás résztvevői a fenti jogalapon követelték Alekszej Mihajlovics cártól egyes bojárok tömeg általi megbüntetését, s nem hisszük, hogy a cár csak a tömegtől való félelme miatt áldozta fel néhány főemberét. Sokkal inkább arra kell gyanakodnunk, hogy a társadalmi működésről kialakított felfogás,