Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 309 A belső periodizáció szükségessége mellett voksolók egy része viszont 1550-et és 1649-et, az országos törvénykönyvek életbeléptetését tekintik az orosz társadalmi fejlődés mérföldköveinek. Amíg 1550, a katonai szolgálatért birtokkal fizetett orosz újnemesség (a mi szóhasználatunk — G\S.) rendként való elismerése, addig 1649, a bojárság és az újnemesség küzdelmének az utóbbi javára bekövetkezett változásának a demonstrációja. Noha az ország politikai irányítását, a cár és a bojártanács közös dolgát ezek a változások 20 sem a 16. században, de még a 17. század második felében sem befolyásolták. A 16. század kiváló szakértője, a néhány éve elhunyt Alekszandr^imin 1550-et szintén választóvonalként kezeli. A század első felét rendi monarchiának nevezi, amely a század közepén rendi-képviseleti formát nyert. Koncepciója értelmében, IV. Iván kiterjedt privilegizálása határozott rendekké alakította az egyes társadalmi csoportokat, aminek eredményeképpen feudális arisztokrácia (vazallus fejedelmek, bojárok), papság (pátriárka, metropoliták, apátok stb.), katona-szolgáló nemesség rendjeiről beszélhetünk. A 16. század közepén életbeléptetett törvénykönyv és annak vonzataként hatályos reformok elősegítették a központi-rendi (zemszkij szobor) és a helyi-rendi (pl. bíróság) intézményekbe való bekerülést — vélekedik Zimin —, tehát a rendi képviseletnek nyitottak utat. Az uralkodó hatalma mindvégig osztott, kezdetben a bojártanáccsal és az egyházi zsinattal, később a rendi-képviseleti szervekkel együtt igazgatja kb. 8,5 milliós országát2 1 — hangzik a végső megállapítás. Mindenképpen új színfolttal gazdagította az amúgy is termékeny vitát az a feltevés, amely Oroszország 16—17. századi történelmét a korabeli angol és francia jelenségekkel rokonítja. Nézzük a kiragadott analógiákat! Eszerint Angliában a király és a parlament viszonya a cár és a zemszkij szobor kapcsolatát idézi. Még karakterisztikusabban: „IV. Iván »keleti despotizmusa« és Angliai Erzsébet legalább olyannyira »keleti despotizmusa» között a különbség nem is olyan nagy." IV. Iván erőszakos opricsnyinájától — hangzik az érvelés — semmiben nem különbözik VIII. Henrik, VI. Edward uralma, amely a hírhedt véres törvényeket produkálta, az angol és a skót lázadó főurakkal kíméletlenül leszámolt, és Írországot könyörtelenül végigrabolta. A „keleti despotizmustól" Franciaország sem mentes — halad tovább a nyugat-európai párhuzamok számbavételével a tanulmány —, mert VIII. Károly, XII. Lajos, I. Ferenc kegyetlen adópolitikája, a rendi intézmények működésének felfüggesztése az opricsnyinára emlékeztet.2' A vitában eluralkodott fogalomzavar — rendi vagy rendi- képviseleti monarchia; despotizmus vagy abszolút monarchia keleti típusa; centralizált vagy abszolút monarchia — tisztázásának szándékával ragadott tollat Galperin, leningrádi jogtörténész. Cikkeiben az egyeduralom, az abszolutizmus, és a despotizmus fogalmainak pontosítására vállalkozik. Az egyeduralom, amely a 15—16. század fordulóján keletkezett Oroszországban, három — (1) önállóság; (2) teljhatalom; (3) függetlenség — motívumot is egyesít magában. 20 Pavlenko N. I : К voproszu о genezisze abszoljutizma v Rossziji ISZSZSZR 1970/4 sz 71—74 21 Zimin А. А.: V. I. Lenin о „moszkovszkom carsztve", i csertü feodalnoj razdroblennosztyi v polityicseszkom sztroje Rossziji XVI veka In: Aktualniije probléma isztoriji Rossziji epohi feodalizma (Szbornyik sztatyej) Moszkva, 1970. 291—293. 22 S:aharovA.N.: Isztoricseszkije faktorii obrazovanyijarusszkovo abszolutizma ISZSZSZR 1971/1 sz. 114—115.
